Mért ne zengném én az Istent

Mért ne zengném én az Istent
Hálaadó énekben,
Mikor látom, dolgában szent,
És jótevőm mindenben?
Végtelen az Úr szerelme,
Érezheti mindenki,
Aki művét építi,
S tiszta szívből bízik Benne.
Elvész, amit ember tett,
Isten örök szeretet.

Miként a sas kitárt szárnya
Oltalmazza fiait,
Isten erős karja védi
Benne bízó híveit.
Születésem előtt régen
Ő már ismert engemet,
Szeretettel körülvett,
Most is Ő a reménységem.
Elvész, amit ember tett,
Isten örök szeretet.

Szent Fiát Ő nem sajnálta,
Odaadta érettem,
Hogy megmentsen vére által,
Hogy meghaljon helyettem.
Végtelenség örök árja,
Mélységed hogy érjem el
Erőtelen hitemmel,
Élet örök kútforrása!
Elvész, amit ember tett,
Isten örök szeretet.

Szentlelkét Ő vezetőnek
Adja örök Szavában,
Hogy itt bátran, híven küzdjek,
Mulandóság honában;
Add, hogy Lelked lángra gyújtsa
Bennem a hit világát,
És a halál fullánkját,
Nagy hatalmát Ő megrontsa.
Elvész, amit ember tett,
Isten örök szeretet.