A menny, hol minden gyönyörű

A menny, hol minden gyönyörű,
Az Isten sátora.
Ő kérubok közt, trónon ül:
A dicsfény otthona.

A szívek, ajkak ezere
Őt áldja szüntelen,
Mert szentség, hűség jelleme,
És jóság mindenben!

Ő irgalmába fogadott,
Bölcs tervet készített.
És megbocsát sok bűnt, hibát,
Mert Ő a szeretet!

Ne szűnjünk meg Őt dicsérni,
Mert örök irgalma!
Nincs senki más, ki föléri,
Vagy nála jobb volna.

Már mintha zengné égi kar
A jövő énekét!
Ezt tanulja meg itt hamar,
Kit oda vonz az ég!