Mélán feljön a Hold

Mélán feljön a Hold,
A sok csillag kigyúl,
Fecskemama szárnyat bont
Fiaira oltalmul.
Ott van a biztonság,
Kezdődnek az imák:
„Teremtőnk, vigyázz ránk,
És adj jó éjszakát!”

Mély az éj, fúj a szél,
Rázza a lombokat,
De a hívő sose fél,
Hite elűz árnyakat.
Szíve hő érzelme
Teremtője felé,
Mennybe száll, meg sem áll,
Eljut Isten elé!

Ó, mily szent nyugalom
Szívben és fészekben,
Mikor csillag-ezerek
Gyúlnak sorban égen, fenn!
És ez mind kegyelem,
S én is így kérhetem:
„Jézus, óvj, légy velem
E sötét éjjelen!”