Kitüntetőbb név nincs

Kitüntetőbb név nincs, mint „Édesanyám!”
Tekintetén át mennybe látok én.
Nagy bánatom, hogy későn jöhettem rá,
Mily sok virágot ültetett körém!

A hosszú évek terhét hordozom már,
És könnyek közt a múltba nézek én.
Hogy énekelte: „Ránk a mennyország vár!”,
És könny csordult a szeme szögletén!

Nem lehet versbe szedni gyöngédségét,
Mert érzem, minden emlék egy virág!
És nem feledhetem a sok szép estét,
Az értünk szálló sok-sok hő imát!

Úr Jézus, kérlek, anyám imájából,
Köss nekem csokrot s féltve őrizzed!
Ha egykor én is ott leszek majd, „távol”,
Hadd ismételgessék a gyermekek!