Életvíznek vágya ébreszt

Életvíznek vágya ébreszt,
Mennyországba vágyom én!
Itt, a mélyben érzem én ezt:
Bár lennék a menny ölén!
Élet fája irányából
Szellőillatot hozott,
És üdvöm gondolatától
Azóta nem nyughatok!

Csillagok szép ösvényére
Lépek bátran, sietve.
Hív a mennynek békessége,
Hív Jézus ígérete.
Álmodom, hogy karját nyújtja,
S hogy az álmom valóság,
Emel, emel a magasba,
Már-már itt a mennyország!

Világosság kapuján át
Betekint bágyadt szemem.
Utamnak a fáradalmát
Egyből el is feledem.
Visszanézek, és nem látom
Gyarló múltam emlékét.
Mikor teljesül ez álom?
Mennyit kell itt várnunk még?