Amiként én, e világ idegenje

Amiként én, e világ idegenje,
Úgy viseld híven keresztterhedet,
Nem várva semmi elismerést érte,
Mert a világ nem foghat fel ilyet.

Én küldelek, kit szintén megvetettek,
Hogy szenvedőket buzgón hívjatok!
Nem várva semmi fizetséget érte,
Ha árva szívben reményt gyújtotok.

Tibennetek a világ Engem gyűlöl,
Így tűrni kell a kereszt szégyenét!
Majd veszitek a Lelket, Ő ruház föl
Nagy erővel hirdetni az Igét!

Amiként én letettem dicsőségem,
S mindenkiért feláldoztam magam,
Ekképpen ti is kövessetek Engem,
De nem kényszerből, hanem boldogan!