Mint a szép híves patakra

Mint a szép híves patakra
A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy sóhajt magasba:
Uramhoz fohászkodik!
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajon színed elejébe
Mikor jutok, élő Isten?

Könnyhullatás volt énnékem
Kenyerem éjjel-nappal.
Midőn mind kérdék éntőlem:
Hol Istenem, kit vártam?
Ezen lelkem kiontom,
És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében
Örvendek szép éneklésben.

Én lelkem, miért csüggedsz el?
Mit keseregsz ennyire?
Bízzál Istenben, s nem hagy el,
Kiben örvendek végre.
Midőn látom orcáját,
S nyújtja szabadítását:
Megvigasztal szívet-lelket,
S áldom az én Megmentőmet.