Ne szűnjön hálaénekünk

Ne szűnjön hálaénekünk,
Ha Teremtőnkről szól!
Lám, szivárványt szül fellegünk,
És feljebb menny honol.

Ő áldott esőt hinteget,
Mi áztat, felüdít,
Fű díszíti a bérceket,
S a völgyben mag kel ki.

Úgy adtad, hogy az évszakok
Mind sorban jöjjenek,
Hó őrizze a jó magot,
Az áldott kenyeret.

És példaképül tavasz jő,
Az ágon rügy fakad;
Új reményt ébreszt lágy szellő,
Az élet fennmarad!

Az évszak, fű, a hó és szél,
Ha Isten szava szól,
Mind engedelmesen beszél
A Mindenhatóról.