Énekek — myBible

Mester, a bősz vihar dühöng,
Hullám fölé hullám kél;
Sűrű a felhő, sötét az ég,
Nincs oltalom, nincs segély!
Nem bánod, ha elveszünk is,
Hogy alhatol mélyen?
Minden percben megrémít a halál
A háborgó örvényen.

Refrén

A szél és habok engednek nekem, csend legyen.
A tenger dühe kárt nem teszen,
Sem démon, ember vagy akármi legyen,
Nem merülhet el a hajó, ha benn
Az ég, föld s tenger Mestere pihen;
Szelíden engednek mind nekem,
Csend legyen, csend legyen;
Szelíden engednek mind nekem, csend, csend legyen.

Mester, a bú és a bánat
Gyötrelmével földre hajt,
Zajgó szívem kínjai mélyek:
Ó, ébredj s szüntesd e bajt!
A bűn és aggály zápora
Zuhog lelkem felett,
És elveszek, elveszek, jó Mester!
Siess, védj meg engemet!

Refrén

A szél és habok engednek nekem, csend legyen.
A tenger dühe kárt nem teszen,
Sem démon, ember vagy akármi legyen,
Nem merülhet el a hajó, ha benn
Az ég, föld s tenger Mestere pihen;
Szelíden engednek mind nekem,
Csend legyen, csend legyen;
Szelíden engednek mind nekem, csend, csend legyen.

Mester, a rémület elmúlt,
Az elemek pihennek.
Napfény ragyog csendes tó tükrén,
Békéje van keblemnek.
Várlak, ó, áldott Megváltó,
Ne hagyjál egyedül,
S vígan érek így a kívánt révbe,
Hol az üdv rám földerül.

Refrén

A szél és habok engednek nekem, csend legyen.
A tenger dühe kárt nem teszen,
Sem démon, ember vagy akármi legyen,
Nem merülhet el a hajó, ha benn
Az ég, föld s tenger Mestere pihen;
Szelíden engednek mind nekem,
Csend legyen, csend legyen;
Szelíden engednek mind nekem, csend, csend legyen.