Ó, Jézus, árva csendben

Ó, Jézus, árva csendben,
Az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán
Kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy,
Te vagy a név, a jel:
Ó, szégyen, hogy Te légy az,
Akinek várni kell.

Ó, Jézus, most kopogtatsz,
Sebhelyes még a kéz:
Könnymarta kedves arcod
Oly búsan intve néz.
Ó áldott, drága jóság,
Mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne,
Mely Téged így kizár!

Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez
A szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? – teérted
Hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk,
Az ajtónk nyitva már:
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el,
A szívünk várva vár!