A szeretet hatalmát áldom

A szeretet hatalmát áldom,
Mely Jézusban tűnik elém:
Annak dicső Nevét kiáltom,
Kitől én, por, szerettetém.
Magamra én már nem gondolok,
A szeretet árjába hullok.

Ó, mennyire szerettél engem!
Szívem Téged bírni kíván.
Tehozzád hajlik minden bennem,
A szeretettől vonzatván,
Hő szerelmem, Te meghitt lényem,
Te bírsz engem és vagy reménységem.

Ó, minő kötelékben éltem,
Mikor még éltem nélküled,
Soká nem akart Téged lelkem,
De Te kerestél engemet;
Ha tudná ezt a bűnös lélek,
Akkor mindjárt szeretne Tégedet.