Élő halottak

Mort éjjeli műszakban dolgozott egy temetkezési vállalatnál. Az volt az egyik feladata, hogy összegyűjtse az emberek hamvait, és bronzurnákba helyezze őket. Nem volt valami jó a fizetés, de járt vele néhány, mondhatni aranyat érő lehetőség.
Mort minden este aranyat keresett az elhunytak hamvai között. Egy tömés itt, egy fogászati híd ott. Időnként előkerült egy-egy valódi kincs is: egy idős hölgy vagy úriember csillogó protézise, akinek a szájában évtizedekig kitartott egy ilyesféle fogsor. Idővel Mort elég plusz jövedelemre tett szert ahhoz, hogy korán – már 35 évesen – nyugdíjba vonulhasson, méghozzá egyenesen egy tengerparti házba a Bahamákon.
Az volt a legjobb az egészben, hogy az áldozatai sohasem ellenkeztek vele.
Olvasd el Fil 2:3–8 verseit!
Vajon kereszténynek lenni azt jelenti, hogy folyamatosan a holtat játszod – hagyod magad elhamvasztani – és engeded, hogy ellopják azt, ami a tied?
Keresztényként nincs jobb módja a mások iránti szereteted kimutatásának, mint hogy az „életedet add” értük (1Jn 3:16), feláldozva az idődet vagy a tulajdonaidat. 
De ennél többet is nyújthatunk másoknak, szóval okosan kínáld fel azokat a dolgokat, amelyekkel megáldott Isten.
Ha nyitva hagynád a szekrényedet az iskolában a következő felirattal: Nézz be! Nyugodtan lopd el a cuccaimat!, mindent elveszítenél egy ostobán meghozott döntés miatt. Nem maradna semmid, és azokkal sem lenne mit megosztanod, akiknek valóban szükségük volna az adományaidra. Ha engeded, hogy az emberek kihasználjanak, akkor nem lesz mit adnod azoknak, akik valóban szükségben szenvednek. 
Krisztus azért adott, mert erős volt, nem pedig azért, mert gyenge lett volna.
Senki sem taposta el Őt. Senki sem lopott el Tőle semmit. Úgy döntött, hogy életében és halála által egyaránt felajánlja mindazt, amit adhat: „szolgai formát” öltött, „megalázta magát”. Íme egy furcsa dolog: még akkor is, amikor erőszakkal magukkal vitték, hogy megverjék, majd keresztre feszítsék, világosan elmondta a gyilkosainak, hogy önként hal meg (Mt 26:53, 54).
A rablásnak és az adományozásnak ugyanaz az eredménye. Mindkét esetben megfizeted az árát. De amikor önként adsz, az emberek nem egy tolvajt látnak, hanem Krisztust. 
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. Fil 2:5–7