Lépésről lépésre

– Persze, hogy járok a gyülekezetbe – válaszolta Janka. – Van valami gondod ezzel?
A gyerekek faggatták már néhányszor Jankát Istenről, és nevetni kezdtek, valahányszor nem tudott válaszolni a kérdéseikre. Ezúttal viszont készen állt a harcra.
Néha úgy válaszolsz az embereknek, akik megkérdőjelezik a hitedet – a gyerekeknek, akik kötekednek veled, a tanároknak, akiknek a tiedtől eltérő véleményük van vagy egy nem keresztény szülőnek, aki arra kér, hogy kevesebb időt tölts a gyülekezetben – mint egy sarokba szorított kutya, amely ugat és harap a menekülés érdekében. Egy másik reakció a hited eltitkolása – témát váltasz, vagy változtatsz a viselkedéseden azért, hogy beilleszkedj a környezetedbe. Mindkét esetben befészkeli magát a szívedbe a félelem: Vajon el fogom veszíteni a barátomat? Tudnom kellene, hogy mit mondjak? Nem kellene kijelentenem, hogy Isten oldalán állok?
Olvasd el 1Pt 3:15, 16 verseit!
Hogyan kellene válaszolnod azoknak az embereknek, akik megkérdőjelezik a hitedet?
Amikor Péter azt mondja 1Pt 3:15 első részében, hogy állj készen a hited kifejezésére, ez kis lépésnek tűnik számára, számodra viszont hatalmas ugrásnak. Péter azonban megemlít egy okot arra nézve, hogy miért nem kellene félned – mert Krisztus az Úr. Megérdemli a legmélyebb hódolatot és engedelmességet. Az legyen a fő problémád, hogy Ő mit gondol, nem pedig az, hogy mit gondolnak mások (Lk 12:5). Ha le tudod állítani magadban a félelmeid hangját, akkor hallhatod a Szentlelket, ahogyan segít megtudnod, hogy mit mondj és mikor beszélj (Mk 13:11). 
De a megfelelő szavakkal rendelkezés csak a felét jelenti Jézus megosztásának. Semmi sem bizonyítja jobban Isten igaz voltát, mint az igaz szeretet és az átalakult élet példája. A szelídség és a tisztelet felülmúlja a zajos osztálytermi vitákat. Végső soron Isten az, Aki megváltoztatja a szíveket, nem pedig te (2Tim 2:24–26). Nem az a feladatod, hogy műsort csinálj, hanem az, hogy tiszta szíved legyen, „tiszta lelkiismereted”, amely elhallgattatja ellenfeleid hazugságait. 
Isten lépésről lépésre segíteni fog neked abban, hogy beszélj Róla másoknak. Kérj Tőle bátorságot, majd kezdd azzal, hogy nem próbálod meg eltitkolni, hogy gyülekezetbe jársz, és nem bújsz el, amikor egy keresztény barátod integet neked az iskolában. Kezdd azzal, hogy fejet hajtasz, és röviden megköszönöd Istennek az ebédet – a legtöbb iskolai étkezdében készült fogásnak egyébként is szüksége van az imára. Azután hívd meg egy közeli barátodat a gyülekezetbe. A kis lépések gyakorlása biztosítja számodra azt a tapasztalatot, amelyre a nagyobb lépések megtételéhez van szükséged, például mesélsz a barátodnak vagy másoknak Jézusról. 
… szelídséggel és félelemmel. 1Pt 3:15