Magas feszültség

– Egy szavam sincs – súgta Mária nagy sóhajok közepette. – A szüleim és a nagyszüleim egyaránt keresztények, és engem is unalmas kereszténynek neveltek.
Mária ifjúsági lelkésze benyitott a helyiségbe. 
– Hogy megy? – kérdezte. Egy szobába ültette Máriát öt másik gyerekkel, és arra kérte őket, hogy gyűjtsenek ötleteket arról, hogyan beszélhetnének Krisztusról más gyerekeknek is az iskolából. Kísérletnek nevezte ezt a feladatot.
– Tarthatnánk egy látogatási alkalmat a gyülekezetben. Játszhatnánk és ingyen pizzát kínálhatnánk – motyogta Sári. Még akár…
Sebestyén félbeszakította:
– Nikolasz szerint bibliatanulmányozást kellene tartanunk a tanórák előtt – mondta vigyorogva. – Még minket sem tudna senki meggyőzni arról, hogy részt vegyünk ilyesmiben.
Nikolasz olyan vörös lett, mint egy rák.
A lelkész egyenesen Sebestyénre nézett.
– Valójában mindkét ötlet jó kiindulópont. Íme a következő lépés. Mindkét stratégia azt feltételezi, hogy nem keresztény barátaitok hozzátok jöjjenek.
Olvasd el 1Pt 2:9, 10 verseit!
Mi tesz alkalmassá arra, hogy Krisztusról beszélj másoknak?
Képzeld el magad együtt a keresztény barátaiddal! Elkezdtetek több időt tölteni egymás társaságában. Imádkozzatok egymásért! Bátorítsátok egymást jó szavakkal és tettekkel, vagy legalább próbáljátok meg! Feltöltődtetek, de ha az energiátok egy helyen marad, akkor rövidzárlat fog bekövetkezni, és kiolvad a biztosíték. 
Amikor Isten megteremtette az egyházat, az első hívők napról napra növekedtek a hitben. A létszámuk is növekedett. Jézus azt mondta a követőinek, hogy induljanak útnak, és tegyenek tanítványokká másokat is (Mt 28:19). Így is tettek. „Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (ApCsel 2:47) Beszéltek a világnak Krisztusról és az Ő szeretetéről – mindig a tetteiken keresztül, de gyakran a szavaik révén is. Ahelyett, hogy egy kizárólagos csoportot alkottak volna, családdá váltak. A szétszóródásra törekedtek ahelyett, hogy elszigetelték volna magukat.
Talán azt gondolod, hogy nincs semmi mondanivalód. Lehet, hogy nem halmoztál fel sok véres és szélsőséges bűnt, amelyekből Isten kimentett volna. Lehet, hogy a Krisztus melletti elköteleződésed egy csendes és az idő múlásával meghozott döntés volt. De ha megérted Isten „kegyelmét” – azt, hogy hogyan bocsátott meg neked, fogadott el téged és barátkozott meg veled –, akkor van egy történeted. Istenhez tartozol. Mesélj az embereknek Istenről, aki elhívott arra, hogy a közelében élj. 
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. 1Pt 2:9