Nem csak por a sírban

– Ez csak mítosz – jelentette ki Richárd. – Tudod, azok a mesék arról a Jézusról, aki állítólag feltámadt a holtak közül. Az emberek akkor találták fel Istent, amikor nem sikerült megérteniük az olyan dolgokat, mint az evolúció vagy az asztrofizika.
– Asztrofizika? – kérdezett vissza István. Az nem a Jetson család kutyájának a neve?
– Nem – válaszolta Richárd. – Ő Astro. Asztrofizika alatt az űrben található égitestek kutatását értjük. Az evolúció előtt csillagoknak és bolygóknak kellett létezniük. Rendben van, ha azt hisszük, hogy „Jézus a szívünkben él”. De azt nem mondhatod, hogy valóban él. Ő halott. Csak egy halott tanító. Mint Zelényi úr.
– Halott, mint Zelényi úr – vigyorgott István. – Ez jó, Richárd!
– Honnan veszed ezeket a dolgokat? – ellenkezett Mária. – Mondhatnám, hogy a Mikulás és Eszter nagymamám „a szívemben élnek”. De Jézus ennél többet tett. Feltámadt a halálból. Igazán. Testestől mindenestől.
Olvasd el Lk 24:36–49 verseit!
Miért fontos, hogy Jézus nem csak por a sírban?
Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor Pál szerint a hitünk teljesen haszontalan lenne (1Kor 15:14, 17). És ezt Jézus első követői is tudták. Keresztre feszítését követően elbújtak félelmükben. Azt remélték, hogy Jézus lerakja az új királyság alapjait, amelyet megígért nekik. De aztán meghalt. Semmi sem úgy történt, ahogyan gondolták. Néhány tanítvány azt állította, hogy Jézus él. Azt mondták, hogy üres a sír. Feltámadt a halálból (Lk 24:6–34). 
Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen – egészen addig, amíg Jézus hirtelen közéjük nem lépett. 
Felszólította őket arra, hogy nézzék meg a kezén és a lábán található sebhelyeket, melyeket átszúrtak a kereszt szögei. Elfogyasztott egy darab halat. Nem volt kísértet, és nem volt a vágyaik képzeletbeli megnyilvánulása sem. Segített megérteniük, hogy Isten mindvégig azt ígérte nekik, hogy fel fog támadni. 
Miért fontos tehát a feltámadás?
Azáltal, hogy feltámasztotta Jézust a halálból, Isten kijelentette, hogy Jézus a Fia (Róm 1:4). Igazolta, hogy megfizetett a bűneinkért (Róm 4:25). És mivel a halál nem tudta a sírban tartani Jézust, a hívők esetében sem lesz ez másképp. Velünk él most, mi pedig Vele fogunk élni az örökkévalóságon át.
Valóban élt, valóban meghalt, és valóban feltámadt. Tehát valóban követhetjük Őt. Most és mindörökké.
Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon. Lk 24:46