Betolakodók nélkül!

Helga decemberben az ország másik felébe költözött, és az új iskolájában érvényes szabályok lehetővé tették számára, hogy válasszon magának csoportot, és késedelemmel is le tudja tenni a felvételi vizsgákat. A pomponlányok csapata nem volt elragadtatva attól, hogy őket választotta. Miután Helga megmutatott nekik néhány gyakorlatot, amelyeket még a régi iskolájában tanult, a csapat tagjait alkotó lányok azt mondták neki, hogy beszélniük kell egymás között. 
– Szerintem be kellene vennünk a csapatba – javasolta Dzsenifer. Láttátok a bátyját? Elég helyes.
– Úgy szeretem a csapatunkat, ahogyan van – jelentette ki Tekla. – Nem lesz képes megtanulni a gyakorlatainkat a tanév közepén. Szerintem mondjuk meg neki, hogy…
– Szállj le a földre, Tekla – szakította félbe Sári. – Nem olyan nehezek a gyakorlataink. Nincs okunk arra, hogy ne vegyünk be egy újabb tagot a csapatunkba. Ismerd be, hogy egyszerűen csak nem kedveled Helgát.
Végül a csapattagok szavazata alapján nem vették be Helgát a pomponlányok csapatába. Egyesek közülünk azt gondolhatják: És akkor? Nagy dolog. Helga nem fogja élete hátralevő részét egy árokban tölteni, csak mert néhány elkényeztetett lány aláásta az önbecsülését. Mindannyiunkat kihagynak valahonnan időnként, nem igaz? Mások közülünk tudják: nem jó, hogy kizárták Helgát a csapatból. Tudjuk, hogy a helyes életvitel azt feltételezi, hogy tagjai legyünk egy csoportnak, és fogadjunk be másokat is.
Olvasd el Mt 28:16–20 verseit!
Mit mond a tanítványainak Jézus, mielőtt elhagyná a Földet?
Az, amit nekünk, Benne hívőknek kínál Jézus, másoknak is szól. Nekünk ajándékozta a barátságát, és azt akarja, hogy másokat is meghívjunk ebbe a barátságba. Nem viselkedhetünk úgy, mint valami taknyosok alkotta csapat kapitányai, akik eldöntik, hogy kit engednek be és kit nem. 
Szörnyű dolog, hogy ne fogadjunk be valakit magunk közé. Még szörnyűbb, ha az arcátlanságunk – a legapróbb gondolat is ide sorolható, például: „Peched van. Nem kedvellek, tehát nem is érdekelsz”. – megakadályozza az illetőt abban, hogy barátságba lépjen Istennel és népével nemcsak a jelenben, hanem az örökkévalóságra nézve is. 
Amikor Jézus egybegyűjtötte a tanítványait, hogy beszéljen velük, a legtöbben imádni kezdték, és áhítattal a földre borultak előtte. Mások kételkedtek, mert még éretlen volt a hitük. Jézus szavai azonban mindannyiukhoz szóltak: „Mindenkinek a Tanítója vagyok. Hívjatok meg másokat is, hogy csatlakozzanak a csoportunkhoz. Veletek megyek.” 
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket. Mt 28:19