De szeretem a halkrokettet!

Elemér megköszörülte a torkát a tíz felé hajló mikrofon előtt, mialatt minden irányból fényképezőgépek vakuinak villanásai érték.
– Jó napot! – mondta kelletlenül, miközben a riporterek lökdösődtek, hogy jobb helyet találjanak.
Ezután az Egyesült Államok elnöke felment az emelvényre, hogy csatlakozzon Elemérhez.
– Büszke vagyok arra, hogy átadhatom ezt a Bátorsági Érmet Elemérnek. Ő hazánk történetének első diákja, aki állást foglalt, és bátran kijelentette, hogy szereti az iskolai étkezde ételeit. A bátorság példája lett, amelyet egész Amerikának követnie kellene.
Az elnök Elemérhez fordult.
– Mondd meg nekik, fiam, hogy mit szeretsz!
– Hmm, a halkrokettet, uram. Szerintem az a legfinomabb.
Valld be te is, hogy szereted a halkrokettet, és majdnem ugyanennyi figyelemben lesz részed.
Olvasd el Zsid 13:15 versét!
Melyek azok a dolgok, amelyekért hajlandó lennél jelenetet rendezni?
Jézus szerint csak az fogja elhagyni a szádat, aminek helye van a gondolataid között. Azt mondta, hogy „a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34). Csakhogy nehéz elmondanod, amit gondolsz, amikor a világ, amelyben élsz, arra kényszeríti az embereket, hogy egyformák legyenek. Ha alacsony vagy, a hajadnál fogva húznak fölfelé, hogy elérd a „megfelelő” magasságot. Ha magas vagy, lenyírják a hajadat. 
Nem szükséges mindenkit nevetésre késztetned azáltal, hogy felállsz az iskolai étkezde valamelyik asztalára, és azt kiabálod, hogy szereted az iskolai ételt. Vannak ennél fontosabb dolgok is, amelyek mellett állást foglalhatsz.
Ilyen például az, amit a következő részben mond a Biblia: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.” (Róm 10:9) A hitedet illető őszinteséged nem juttat a mennybe, de felfedi azt, ami a szívedben van. Érdemes hirdetni a tényt, hogy Jézus megmentett téged.
És ha sohasem osztod meg másokkal ezt a jó hírt, akkor nem fogják megtudni, hogyan találkozhatnak Jézussal. A rómabeliekhez írott levél a következőképpen szemlélteti ezt az igazságot: „Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” (Róma 10:14) 
Isten megérdemli, hogy a hála szavait hallja mindazért, amit érted tett. És másoknak is hallaniuk kell a jó hírt. 
Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. Zsid 13:15