Csapatmunka

– Azonnali válaszra van szüksége! – sopánkodott Kálmán, és az ingéhez tapasztotta a telefont, hogy ne hallják, amit mond.
– Korábban is beszéltünk már erről. – válaszolta higgadtan Kálmán édesanyja. – Úgy gondoljuk, hogy nem jó ötlet kettesben találkoznod Magdával. 
– Nem kettesben találkozunk. A bevásárlóközpontba megyünk. Nem bíztok bennem?
– Nem a bizalomról van szó, Kálmán. Nem bölcs dolog olyan helyeztbe kerülnöd, amely...
– Ma este jégkorongmeccsre mennek a gyerekek a gyülekezetből. – vágott közbe az édesapja. – Azt mondtad, talán te is elmész. Miért nem hívod meg Magdát is? Szívesen álljuk mi a jegyeket.
Probléma megoldva, gondolta apa és anya. De Kálmánnak más volt a véleménye.
– Nem akarom a gyülekezeti gyerekek közé vinni. Azt fogja hinni, hogy közéjük tartozom.   
Olvasd el Péld 16:18 versét!
Mi történik, amikor úgy gondolod, hogy keresztény voltodból adódóan egyedül is képes vagy boldogulni?
Talán nem fog kísértést jelenteni számodra, hogy kifogásolható filmeket nézz, vagy olyan weboldalakon böngéssz, amelyeket nem szeretnéd, ha édesanyád meglátna, vagy hogy besurranj egy kaszinóba, és fogadást köss az egyetemi költségeid fedezésére félretett pénzből. De megtörténhet, hogy néha a keresztény baráti köröd elhagyásáról álmodozol olyan dolgok miatt, amelyek fontosabbaknak tűnnek számodra.
Talán nevetni kezdesz, ha egyesek – például a szüleid – azt gondolják, hogy a hit és Isten elhagyása, a keresztény élet és a hit feladása közötti kerítésen inogsz. De a legtöbb keresztény életet megtagadó ember nem rohan gyorsan átugrani a kerítést, hogy átjusson a másik oldalra. Próbál lassan sétálni a kerítésen.
Ilyenkor más hívőkre van szükségük, akik figyelmeztetik őket, hogy szálljanak le a kerítés tetejéről. Például amikor nem keresztényekkel akarnak randevúzni, vagy úgy döntenek, hogy bármit megtesznek a népszerűségért, vagy amikor rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak olyan apróságoknak, mint a ruhák vagy a pénz.
Ha nem veszed figyelembe a barátaid figyelmeztetéseit, és továbbra is a kerítésen sétálsz, előbb-utóbb megcsúszol. Ne lepődj meg, ha fájdalmas lesz a másik oldalra esni. Senki sincs ott, aki elkaphatna. 
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. Péld 16:18