Rossz irányba haladni

Sára azt akarta, hogy minden tökéletes legyen az aznap esti randevúján. A tükör elé hajolt, hogy rúzst vigyen fel az ajkára, majd hátralépett, hogy ellenőrizze a ruháját. Tökéletes. Sokkal idősebbnek tűnt a koránál. Anyának ez egyáltalán nem tetszene – már ha venné a fáradságot, hogy felfigyeljen rá.

Hallotta, hogy Dániel leparkol a házuk előtt. Gyűlölte a mutatványokat, amelyeket olyankor hajtott végre a fiú, amikor Sára mögötte ült a motorkerékpáron, de úgy gondolta, hogy a figyelem, amit tőle kap, megéri a néhány másodpercig tartó rettegést.

Kiment. Felült a motorra, belekapaszkodott a fiúba, és reménykedni kezdett.

Olvasd el Róm 8:38, 39-et!

Hol és hogyan találhatsz teljes szeretet és elfogadást?

Ha túl gyorsan próbálsz meg felnőni, olyan, mintha felugranál egy rossz irányba száguldó motorkerékpár hátsó ülésére. Ha egyszer felszálltál rá, nehéz leszállni róla.

Egyesek olyan utakon közlekednek maximális sebességgel, amelyek valójában zsákutcák: dohányoznak, alkoholt fogyasztanak, különböző anyagokat inhalálnak, vagy kábítószerrel élnek azért, hogy jól érezzék magukat; úgy gondolják, hogy a szüleik nélkül is képesek boldogulni; az elfogyasztott étel eltávolítására kényszerítik a szervezetüket, vagy éheztetik magukat; randevúkra járnak, vagy nagyobb gyerekek társaságában időznek. Túllépik a megengedett sebességet, mert azt hiszik, hogy gyorsabbak lehetnek, mint a tetteikkel járó következmények.

De íme a meglepetés: mindannyian eltávolodtunk Istentől (Róm 3:10–12). Próbáltunk felnőttek módjára viselkedni, Isten közelsége és parancsolatai nélkül élni, saját kívánságunk szerint töltve a mindennapjainkat azért, hogy fontosnak, erősnek és függetlennek érezzük magunkat.

Létezik jobb mód is arra, hogy fontosnak érezd magad. Krisztusban Isten több szeretetet, elfogadást és fontosságot kínál fel nekünk, mint amennyit egyedül valaha is elérhetnénk. Semmi sem fontosabb, mint Isten szeretete, amelyet Krisztusban mutatott meg irántunk.

Fel kell hagynunk a próbálkozással, hogy olyanok legyünk, amilyenek valójában nem vagyunk – és örülnünk kell annak, hogy azok az emberek lehetünk, akiknek Isten teremtett minket. Elmondhatjuk a következőket: „Uram, nem vagyok teljesen érett. És nem is leszek soha. Szükségem van Rád! Követni akarlak, és engedelmeskedni akarok Neked, mert szeretsz. Sohasem fogok eljutni egy olyan pontra, amikor ne lenne szükségem Rád.”

Így szállsz le a motorról, és fogadod el Isten irántad való szeretetét. Olyan, mintha valaki visszavinne oda, ahová tartozol.

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem következendők (...), sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Róm 8:38, 39