A Mester műhelyében

Mikor formáztál utoljára valamit agyagból? Igen, agyagból, abból a ragadós, nehezen lemosható alapanyagból… Biztosan emlékszel legalább egy alkalomra, amikor te is megpróbáltál virágvázát készíteni egy korong segítségével…

Nagy odafigyeléssel dolgoztál, mégsem sikerült. Aztán a mester is készített egy vázát. Biztos kézzel formálta meg az agyagot, mígnem remekmű készült belőle, amit aztán neked ajándékozott.

Másnap a saját alkotásodként beszéltél róla, de a lelked mélyén tudtad az igazságot. Azt, hogy Ő volt a Mester…

Olvasd el Zsolt 139:13-14 verseit!

Tükörbe nézel, és alig ismersz magadra. Mi történt?

Lehet, hogy zavaró, kényelmetlen és érthetetlen mindaz, amit érzel, amit gondolsz, és amit a tükörben látsz. 

Olyan vagy, mint egy videójátékbeli lény, aki különböző alakokat ölt. Azt tudod, hogy ki voltál, de most, a változási folyamatok közepette, csak részben ismersz magadra.

Arról viszont fogalmad sincs, hogy mivé fogsz változni. Talán egy teljesen más lénnyé? Netalán fehér delfin lesz belőled? Vagy óriás? Vagy talán csak szórakozik veled valaki, és sosem fogsz felnőni?

Alkotód nem aggódik, és nincs összezavarodva. Isten egyedinek teremtett, mert éppen ez volt a szándéka. Ő alkotta a bensődet – az elmédet és az érzelmeidet is. És Ő „szőtt” egy külsőt is mindezeknek – a testedet. Ettől vagy csodálatos, és nem félelmetes; elragadó, és nem elképesztő. 

Isten még azelőtt gondoskodott rólad, hogy megformált volna édesanyád méhében. Már akkor tudott mindent a mostani és a jövendőbeli testedről, elmédről és szívedről. Terve van veled.

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én lelkem. Zsolt 139:13-14