Felállni a gyermekek asztalától

Hálaadás napján összegyűl a család – nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek. Épp azon gondolkozol, hogy vajon melyik asztalnál fogsz ülni. Édesanyád megmutatja a helyedet:

– Oda ülj le!

Ez az „oda” egy narancssárga műanyagasztalka, amelyet a gyerekek számára tartanak fenn. Kényelmetlen testhelyzetben ülsz, mivel alig férnek el a térdeid alatta. Miért kell mindig a gyerekek asztalánál ülnöm?

Amikor édesapád „ámen”-t mond az ima végén, azonnal kinyitod a szemed, és ekkor veszed észre, hogy az egyik unokatestvéred a kanalát parittyaként használva épp célba vesz téged.

– Vigyázz! – figyelmeztet a lánytestvére, miközben mindketten ételmaradékot lövellnek feléd.

A krumplipüré a hajadban landol. Ráragad a szemöldöködre, és végigfolyik az orrodon, majd a blúzodra csöpög. De mivel te vagy az idősebb, egyszerűen nem állhatsz bosszút.

Fel szeretnél állni a gyerekek asztalától, ezért örömmel nyugtázod, amikor édesanyád meghív a felnőttek közé. De ott mintha még rosszabb lenne. A férfiak arról vitatkoznak, hogy mi előnyösebb – megvásárolni vagy kibérelni egy autót. Kit érdekel? A nők pedig nagy buzgalommal beszélnek a spárga elkészítésének módjáról. Nektek inkább élnetek kellene! – gondolod magadban. Elnézést kérsz, és arra gondolsz, hogy talán jobb lett volna a gyerekek asztalánál maradnod.

Olvasd el Préd 11:5 versét!

Meg vagy elégedve az életkoroddal?

A testedben, szívedben és elméden végbemenő hatalmas változásokat épp olyan nehéz azonosítani, mint a széljárást. Senki sem tudja, hogy mivé akar téged változtatni Isten. Valójában a gyerekkor és a felnőttkor közötti serdülőkorban leledzel. Olyan, mintha két szék közt a pad alatt lennél.

Ha gyerekként viselkedsz, megszólnak az emberek:

– Már nem vagy hároméves. Viselkedj az életkorodnak megfelelően!

Ha felnőttként próbálsz viselkedni, a körülötted levők aggodalommal tekintenek rád:

– Erre még nem állsz készen. Viselkedj az életkorodnak megfelelően!

De Isten pontosan tisztában van azzal, hogy mi történik veled. Tudja, hogy már nem vagy kisgyerek. Megérti azt is, hogy a felnőttek asztala unalmasnak tűnik számodra.

Csecsemőkorod óta ismer. Az a terve, hogy felnőtt korodban is melletted maradjon. Életkorodtól függetlenül mindig szeretne része lenni az életednek. Irántad tanúsított szeretete végtelen. És még nagyon sok mindent szeretne megosztani veled.

Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik. Préd 11:5