Ne tedd tűzbe a kezed!

A varázstükrön átlépve Mara az időgépbe ér. Hamarosan az arca, a szeme és a szája is elnyúlik, és úgy néz ki, mint egy túlsminkelt gazdag hölgy. Az időgép nagyjából húsz évet megy vissza az időben. Mara ott találja magát az édesanyja előtt, aki egy pohár borral a kezében kelleti magát.

Mara integet a még tinédzser édesanyjának. Az ifjú hölgy csodálkozón tekint rá. Mara sebtében beszélni kezd:

– Látod, akkoriban te is szórakoztál – vádolja az édesanyját. – Én is csak ennyit akarok.

De az időutazás hamarosan véget ér, és Mara visszaröppen a jelenbe.

– Te nem láttál mindent az akkori életemből – mondja az édesanyja. – Nem láttad, hogy ki voltam, és mit éreztem valójában. Nem láttad a fájdalmas részeket.

Olvasd el Péld 26:11 verseit!

Miért tedd azt, amit a szüleid mondanak, és miért ne tedd azt, amit valamikor ők is tettek?

Kiskorodban valószínűleg téged is figyelmeztettek:

– Ez egy forró gáztűzhely. Ha hozzáérsz, megégeted magad.

És lehet, hogy te így válaszoltál:

– Nem, ez nem tűzhely. Biztosan nem fogom megégetni magam.

De akkor még túlságosan kicsike voltál, ezért ölbe vettek, és próbáltak megvédeni.

De tudod mit? Ma már nem vagy kisgyerek. És már a szüleid sem tudnak távol tartani minden „tűzhelytől” vagy forró helyzettől.  

Viszont a tűzhely leckéjét megtanultad. Biztos, hogy már nem a szüleid kell, hogy figyelmeztessenek: megégeted magad a reggeli készítése közben. Hogy miért? Azért, mert egyszer csak rájöttél, hogy a szüleid nem is annyira idegesítőek, és hogy néha tényleg jobban tudják, hogy mi válik a javadra.  

Minden felnőtt tett már olyat, amit később megbánt. Ami valamikor szórakoztatónak tűnt számára – mint ahogy számodra is tűnhetett annak –, ma már nem az. Olyan ez, mint amikor túlságosan megéget a nap. Csak későn jössz rá, hogy baj van, amikor már leégtél. Sőt, akár végzetes bőrrákot is kaphattál már.

A szüleid vagy a felnőttek azt szeretnék, hogy tanulj a saját hibáidból vagy a mások hibáiból. Ha ezt nem teszed meg, olyan vagy, mint egy konok kisgyerek, aki még azért is odanyúl a tűzhelyhez, vagy mint az a kutya, aki megeszi a saját okádását. Újból felfalja azt, ami neki már egyszer megártott, csupán azért, mert egy másik ételnek képzeli.  

Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát. Péld 26:11