Vigyázz a fejedre!

Négy évesen már a műtőasztalon fekszel. A steril lepedő alól kikandikálva látod a fejed fölött függő reflektorokat. Az orvos a lepedőn vágott kis résen keresztül varrja be a fejed bőrét. Közben megkérdi, hogyan sikerült betörnöd a fejedet. Azt igazság az, hogy nem te tetted, hanem a hatéves fiútestvéred, amikor nekilökött a kandalló sarkának.

– Miféle gyerek, aki ilyet csinál? – méltatlankodik az orvos.

Ezen te is gondolkoztál már. Nem vagy pszichológus, az viszont megfordult már a fejedben, hogy talán az esetnek van némi köze ahhoz, amit egy hónappal korábban te tettél vele. A nagyszüleid farmján egy általad hátracsapott ódon ajtó felhasította a testvéred ajkát, ráadásul nyolc fogát is kiverte. Lehet, hogy még orrol rád. Talán bocsánatot kellett volna kérnem? De hát baleset volt. Ki mondta, hogy épp ott kell állnia? Különben is, csak a tejfogait vesztette el, ezek úgyis kihullottak volna később.

De lehet, hogy még haragszik rád.

Olvasd el Ef 4:26-27 verseit!

Mi a legjobb módja a családi béke megőrzésének?

Nincs olyan család, ahol időnként ne lobbannának fel az érzelmek. Együtt éltek, osztoztok a házi teendőkön, összevesztek a televízió vagy a telefonkészülék miatt, belegázoltok egymás intim szférájába, és néha „kölcsönveszitek” egymás dolgait. A családi élet mindig erős érzelmeket vált ki. Ez így természetes.

Akkor kezdődik az igazi baj, amikor túl heves vita alakul ki.

Az Efézusbeliekhez írt levében le van írva, hogy miként csillapíthatjuk le a felfokozott érzelmeket. A „nap le ne menjen a ti haragotokon” felszólítás azonban nem azt jelenti, hogy még az est leszállta előtt bosszút kell állni, vagy az alkony beállta előtt kell megejteni a veszekedést. Inkább a következőket jelenti: beszélj, hallgasd meg, bocsátsd meg, felejtsd el. És mindezt még mielőtt nyugovóra térsz. Vagyis addig, amíg még nem terebélyesedett el a probléma, mielőtt nem lobbannak fel újra a lángok.

Ne halogasd a problémák megoldását a családban. És ne feledd, hogy a következő versekben Pál elmondja, hogyan tehetsz szert erőre ahhoz, hogy képes légy túltenni magadat a kapott sérelmeken: úgy kell megbocsátanod embertársaidnak, ahogy Isten neked megbocsátott.

Ha elvágod a kezed, nem vársz napok hosszát, mielőtt megtisztítanád és bevarrnád a sebet. Ha ügyet sem vetsz a sebre, csúnyán elfertőzhet. Ha egy évig halasztod a beavatkozást, akkor még a karodat is elveszítheted. Néhány év múltán pedig még az életedet is.

A nap le ne menjen a ti haragotokon; se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Ef 4:26-27