Az árok

– Anya – kiáltotta Erika –, azt mondtad, hogy egyedül dönthetem el, milyen ruhát vásároljak magamnak.

– Igaz, de nem fogom megengedni, hogy kiüresítsd a pénztárcámat – próbálta viccesre fogni az édesanyja.

Erikának azonban egyáltalán nem tűnt viccesnek az, hogy a bevásárlóközpontban az édesanyja minden boltba bekíséri őt. És nemcsak azért, hogy fizessen, hanem hogy ő válassza ki, ha lehet, még az utolsó pár zoknit is számára. Sőt még azt sem engedte meg, hogy Erika édesapja és a testvérei otthon maradjanak. Így hát Erika bevásárló körútjából valójában egy családi kirándulás lett.

Egy ideig a család nem figyelt fel arra, hogy Erika egyre gyorsabban halad előttük. Erre a fiútestvére hívta fel a figyelmet:

– De miért nem vár meg bennünket?

Te kis mocsok. Ezért még megfizetsz – mérgelődött magában Erika.

– Mi a baj, Erika? Szégyelled magad velünk?

Olvasd el Péld 6:20-22 verseit!

Miért adott nekünk Isten családot?

A család mindenekelőtt édesanyából és édesapából tevődik össze. Aztán a kórházból vagy a gyermekotthonból hazahoznak egy gyermeket. Minden olyan szép – szeretet, házasság, kisbabaágy. Csakhogy a család ennél sokkal többet jelent. Nincs is jobb hely, ahol egy új és csodás lény tanulhat és növekedhet.

Bizonyára a lelked mélyén szereted a családodat. És vannak napok, amikor egyenesen rajongsz értük. A fejlődés, növekedés azonban azt is feltételezi, hogy végig kell menned a családtól való elszakadás folyamatán is.

És itt kezdődnek a bajok. Isten terve az, hogy olyan családhoz tartozz, amely vezet téged. Az isteni tervhez viszont az is hozzátartozik, hogy növekedned, tanulnod kell, saját döntéseket meghoznod, a saját lábadon megállnod – de mindenekfelett Őrá hagyatkoznod, és saját elhatározásod alapján követned Őt. A családod azért volt melletted, hogy gondoskodjon rólad, de egy idő után meg kell tanulnod magadról gondoskodni.

Most valahol félúton tartasz – még függsz a családtól, de a családtagok már nincsenek mindig melletted. Gondoskodnod kell magadról, amikor a barátaiddal vagy, esetleg idegenek között az iskolában vagy a nagyvilágban. Nem vagy már kisgyerek.

Ez utóbbi kijelentéssel azonban nincs mindig tisztában a családod is. Ha nem akarod, hogy úgy bánjanak veled, mint egy újszülöttel, akkor meg kell találnod a módját a közös egyetértésnek – és ebben nagy felelősség hárul rád.

Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatát, és anyád tanítását el ne hagyd. Péld 6:20