Több mint házibuli

Márk és Kira lehuppantak a kanapéra. A hosszú és forró nap után egy-egy pohár üdítőt szürcsölgettek. A missziós csapat tagjainak útjai néhány nap múlva elválnak, mert mindenikük hazautazik.

– Nem mehetek haza – panaszkodott Márk –, mert az otthoni barátaim egyáltalán nem olyanok, mint ti. Bár azt állítják, hogy keresztények, mégis az összes rossz szokásomat tőlük vettem át. Viszont az itteniek hívő emberek. Különösebb kényszer nélkül olvassák a Bibliát, és igyekeznek e lehető legjobban bánni egymással. Mindannyian szeretnének közelebb kerülni Istenhez.

– A te városodban nincsenek ilyen emberek?

– A szüleim jó emberek. De ez nem ugyanaz. Az iskolában is van néhány vallási fanatikus. Van viszont egy gyülekezet, ahol már jártam néhányszor. Na, ott a gyerekek tényleg jobbnak tűnnek.

– Talán a szüleid majd elengednek, hogy részt vehess a bibliatanulmányozásaikon.

– Igen, talán. Nem szeretnék úgy élni, mint a régi barátaim. Ennél többre van szükségem. De ti biztosan nagyon fogtok hiányozni.

Olvasd el Csel 2:42-47 verseit!

Az első keresztények hogyan növekedtek együtt?

Nem lehet olyan játékosokból összeállítani jól teljesítő kosárlabda-csapatot, akik össze-vissza rohangálnak a pályán, vagy épp a pályán kívül, és folyton bántalmazzák vagy köpdösik az ellenfél játékosait. Az igazi sportolónak mindent meg kell tennie a csapatáért, és a cél érdekében együtt kell edzenie a társaival.

Talán észrevetted, hogy a gyülekezetben vagy akár egy táborban is valami hasonló történik, ha a keresztények Istennek szentelték az életüket. A Cselekedetek könyvében olvasunk egy szinte hihetetlennek tűnő, de egyáltalán nem véletlenszerű barátságról, amit a Biblia „közösség” névvel illet. Meg kell keresned azt a csapatot, amelynek tagjaival együtt imádkoztok, tanulmányoztok, dicsőítitek az Urat, közösségetek van egymással, és gondoskodtok egymásról. Ebben a csapatban senki sem ül a cserepadon, mindannyian részt vesznek a „játékban”.

Meglehet, hogy elsőre nem tűnik jó választásnak az általad ismert keresztényekhez csatlakozni. Lehet, hogy nem tetszik a ruházatuk, a zenéjük vagy éppen a humoruk. És az is lehet, hogy kétes hírű iskolába járnak. Mindez azonban kevésbé fontosabb annál, hogy mindannyian Isten családjának a tagjai vagytok. A testvéri, vagyis a közösségi kapcsolat nem jóbarátok összejövetelét, házibuliját jelenti, hanem Isten barátainak találkozóját, akik azért gyűlnek össze, hogy növekedhessenek a hitben.

És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Csel 2:42-43