Nem volt hiábavaló a halála

Az iskolai bált a tornateremben tartották. Bálint kigondolt magában egy bizonyos fintort, amikor majd el fog haladni a fal mellett gyülekező lányok előtt. A felső ajkát csücsörítve egyfajta morgást hallatott, hogy érdekesebbnek tűnjék, amire a lányok hasonló morgással válaszolva adták tudtára, hogy jobb lenne félreállnia az útból, mert eltakarja előlük a közelben levő igazi férfiak látványát. Végül a lányok megszánták őt, amikor a cipőfűzőjére lépve hatalmas nyögéssel elterült előttük a földön. Viszont épp ekkor ért eléjük a focicsapat kapitánya, így egy szempillantás alatt megfeledkeztek a földön fekvő Bálintról. Nem maradt más választása, mint egyszerűen behúzódni a legközelebbi sarokba.

Isten barátokat keres, de nem szabad Őt összetévesztenünk egy olyan osztálytársunkkal, aki mindenáron szeretné meghívatni magát a bálba, ha nem másként, legalább szánalomból. Isten inkább olyan, mint a mesebeli herceg, vagy a kozmikus lény, aki daliás lován száguldoz a világűrben (Jel 19:11-16). Csak Ő egyedül mentheti meg a hercegnőt. A herceggel tehát nincs semmi baj, inkább a szerelme van kissé kábult állapotban.

Olvasd el Lk 23:32-46 verseit!

Miért halt meg Jézus?

Isten az Éden kertjébe helyezte Ádámot és Évát, hogy örökké boldogan éljenek egymás és az Ő barátaiként. Csakhogy Ádám és Éva úgy döntött, hogy nem Istent, hanem önmagukat fogják szolgálni. Vétkeztek és tönkretették a barátságukat Istennel.

Ennek következtében Istennek mindent elölről kellett kezdenie. Választott magának egy új népet, amelyet megszabadított a rabszolgaságból. Ennek ellenére, miközben épp közölte velük – immár sokadik alkalommal – a szabályokat, a nép Isten ellen fordult, pedig sokszor figyelmeztette őket, hogy ellenkezésük büntetése a halál. Az egész emberiség fellázadt, és mindannyian halálra lettek ítélve (Róm 3:23).

Ezt a büntetést Isten Fiának kellett magára vállalnia. Amikor a kereszten függött, a mellette kivégzett egyik lator felfigyelt Jézus ártatlanságára. Őt nem a saját bűneiért, hanem a mi vétkeinkért büntették meg. Erről egy ótestamentumi prófécia is beszél: „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért” (Ésa 53:5).

Isten elküldte Fiát meghalni a mi bűneinkért, mivel ezt senki más nem végezhette el. Csak Jézus volt tökéletes és bűntelen, egyedül Ő halhatott meg és vehette magára a bűneinket.

Jézus nem hiába halt meg. Annyira szeretett, hogy önként halt meg értünk.

Ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. Lk 23:41