Élénk színek

Janit figyelmeztették a szülei, hogy ne menjen ki az utcára. Mégis úgy tűnt, hogy semmi sem akadályozhatja meg, hogy a lehető legjobban megközelítse az út szélét, ahonnan figyelheti a forgalmat. Abban sem akadályozhatta meg semmi, hogy kiszaladjon az útra a labdája után.

A kutyáját elütötte egy autó. A fiú látta a balesetet, és sírva rohant haza. Az eset után mindig hajlandó volt körülnézni, mielőtt átkelt az úttesten. Janit a vérontás tanította meg arra, amire a szülői intés nem volt elég. Most már érzékelte a veszélyt.

Isten elmondta az izraelitáknak, hogyan kell viselkedniük, de ez nem jelentette azt, hogy engedelmeskedni is fognak. A nép sok esetben épp az ellenkezőjét tette. Ez annak tudható be, hogy nem hittek Isten bölcsességében és jóságában, nem kedvelték a parancsolatokat, és nem hitték el a figyelmeztetéseket sem. Nem kezelték kellő komolysággal a gonoszságot, vagyis a bűnt.

Olvasd el 3Móz 16:15-17, 20-22 verseit!

Hogyan emlékeztette népét Isten a bűn súlyos voltára?  

Az Ótestamentumban Isten azt kérte gyermekeitől, hogy mutassanak be engesztelő áldozatot a bűneikért. A pap az áldozatot hozó személy nevében ölte meg a tulkot, a kecskét és a bárányt, és az állatok vérével, vagyis a bűn komolyságára utaló élénk színnel szennyezte be a templomi bútorzatot, ami arra utalt, hogy a bűn igazából az isteni parancsolatok áthágásáért járó büntetést jelenti (1Móz 2:17; Róm 6:23).

A különleges engesztelési nap évente egyszer mutatott rá Isten bűnnel kapcsolatos kétféle látásmódjára. Isten elsősorban megítéli a bűnt. Nem jó, ha a bűn büntetlenül marad, ennek érdekében Isten úgy rendelkezett, hogy egy kecskebakot öljenek le az emberi bűnökért, és ne az emberek életét vegyék el. Másodsorban pedig Isten kész megbocsátani. Ezért kérte a papokat, hogy egy második kecskebakot, az engesztelés bakját is küldjék ki a pusztába, ami azt jelképezte, hogy Isten eltávolítja és elfelejti a bűneinket (Zsolt 103:12). Izrael népét ezek az áldozatok emlékeztették évről évre a bűn szörnyű voltára.

Talán elrettentően hangzik? Az Istennel szembeni engedetlenség azonban szörnyűbb ennél. Még egy állat halála sem tudta bemutatni teljes mértékben bűneink súlyosságát, és nem hozhatta helyre azt, amit elrontottunk. Egy állat nem fizethet az ember bűneiért – mint ahogyan napjainkban egy elítélt sem küldheti maga helyett a kutyáját a villamosszékbe.

Az emberiség bűneiért járó büntetést csak egy emberi lény róhatta le. Valakinek meg kellett halnia, hogy mi újra Isten barátai lehessünk.  

És [a pap] ölje meg a bűnért való áldozati bakot, amely a népé. 3Móz 16:15