Barátságra teremtve

Ugye, hogy félelmetes körülmények között születtél, ha egy kis kosárban feküdtél a zsúfolt útkereszteződés kellős közepén, körülötted kipufogó gáz terjengett, és a teherautók súlyától remegett a föld? Egy robogó autó feldöntötte a kosarat. Néhány órába telt, míg sikerült átkúsznod a járművek között. Aztán az útszélen találtál némi ennivalót.

Minden valószínűség szerint azonban nem ilyen körülmények között születtél.

Nem egy fura tudós földalatti laboratóriumában lettél megalkotva, nem egy csatornanyíláson kerültél a földre, és nem lettél magadra hagyatva az útszélen. Istennek ennél sokkal jobb terve volt számodra. A szeretet által adott neked életet, és helyezett el téged az anyaméhben. Amikor megszülettél, szerető kezek öleltek át, tápláltak, öltöztettek és oltalmaztak.

Olvasd el 1Móz 2:18-25 verseit!

Ezen a világon kik voltak a legelső barátaid?  

Amikor Isten megteremtette az első férfit, Ádám az állatok társaságában és a teremtett világ közepette egyedül érezte magát. Azért volt magányos, mert nem volt egyetlen barátja sem. Isten tudta, hogy a magány éppen olyan, mintha valaki egy zsúfolt útkereszteződésben jönne a világra. Ezért hát adott neki egy barátnőt – Évát. Ádám és Éva hús-vér emberek voltak, és tökéletesen kiegészítették egymást. Édenben a férfi és a nő tökéletes barátságban élt egymással.

Isten azonban nem állt meg itt. Azt akarta, hogy az ember megismerje Teremtőjét. Azért teremtette őket az Ő képmására (1Móz 1:27), hogy olyanképpen értsék meg Istent, ahogy sem egy állat, sem egy kőszikla nem képes megérteni. Közvetlen közelről ismerhették meg a Teremtőt. Azt olvassuk, hogy az Úr a kertben sétált, és közvetlenül beszélgetett Ádámmal és Évával (1Móz 1–3). A Teremtő terve az volt, hogy az emberek ne csak egymást ismerjék meg, hanem Őt is.

Csodálatos volt az isteni terv, aminek Ádám és Éva csupán a kezdetét képezte. Isten azt akarta, hogy az általa teremtett világ a kapcsolatok igazi paradicsoma legyen, ahol az emberek egyetértésben élnek, senki sem bántja a másikat, mindenki imádja az Urat és tiszteli embertársát. Férfiaknak, nőknek, lányoknak, fiúknak, szülőknek és gyermekeknek, de még az állatoknak és a növényeknek is ez volt a rendeltetésük.

Legalábbis az eredeti terv szerint.

És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. 1Móz 2:18