Úgy könyörögj, ahogy kell!

– Figyelj oda, hogy hová lépsz! – kiáltotta Laura, akinek már így is elég baja volt, amikor Tibi egyenesen neki szaladt. Elejtette a kezében levő összes könyvet és papírlapot. Azonnal lehajolt, hogy összegyűjtse a dolgait.

Tibi ingerülten vágott vissza:

– Még hogy én figyeljek jobban? Te miért nem arra mész, amerre nézel?

Milyen ötletes – morfondírozott Laura. – Persze, tudom, hogy jobban néznék ki, ha fordítva tenném a sapkámat és hátrafele járnék. Mivel Laura szemei folyton összefutottak, senki sem tudta, hogy igazából merre néz. Ráadásul féloldalasan is járt, mint a rák.

Este, otthon olvasni kezdte a Bibliát. Egyetlen módja volt rá: alig néhány centiméterre tartani a lapot a szemétől. Hirtelen sírásra fakadt. Aztán olyat tett, amit korábban sosem: Istenhez könyörgött.

– Miért nem gyógyítasz meg?

Majd saját szavaitól megdöbbenve hirtelen a szájához kapott, és várta, hogy belecsapjon a villám.

Olvasd el Zsolt 13:2-6 verseit!

Helyes dolog Istenhez könyörögni?

Dávid így imádkozott: Meddig kell még várnom Rád? Megemlékezel-e még rólam? Vagy elfelejtetted, hogy ki vagyok, és mire van szükségem? Kemény szavaknak tűnnek ezek egy olyan ember szájából, akit a Biblia Isten szíve szerint való embernek nevez (1Sám 13:14). De Dávid a gondolatait fejezte ki, és később másoknak is beszélt ezekről.

Amikor összekuszálódnak a gondolataid, negatív érzelmek kerítenek hatalmukba, vagy fájdalmaid vannak, bensődben erőteljes érzelmek forronganak. Néha súlyos szavakat mondasz magadra vagy embertársaidra nézve, sőt, még Istenre is, Akié minden hatalom.

Számos okot hozhatsz fel azért, hogy rosszul érezd magad még akkor is, amikor Isten tartja kezében az irányítást. Íme, néhány dolog, amire érdemes ilyenkor odafigyelned: Isten adta az embernek a választás lehetőségét, és nem Ő, hanem az ember a fájdalom okozója. Isten Jézus által tervezi megoldani a helyzetet. Az Új Föld Isten végső megoldását képezi a fájdalomra. Nem kell azonban eltitkolnod a fájdalmat, ha megsebeznek. Dávid nem félt beszélni a sebeiről az Úrnak. Valódi sebei voltak, de eljutott oda, hogy mindig képes volt egy magasztosabb valóságra gondolni, éspedig arra, hogy Isten sosem fogja elhagyni őt. Dávid nem tartózkodott attól, hogy kifejezze elméjének és szívének érzéseit. És végül tudta újból dicsőíteni az Urat.

Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem? Zsolt 13:2