Nulla tolerancia

Ádám az iroda előtt várakozott, amíg az igazgató az édesanyjával beszélgetett. Egy órával azelőtt az egyik iskolai felügyelő egyszerűen kirakta őt az óráról. A felügyelő és az egyik tanár közölték, hogy valaki látott egy kést a táskájában, ezért át kell vizsgálniuk a csomagját.

Ádám viszont tagadta, hogy kés lenne nála. Kibontották a táskát, és találtak benne egy bicskát. De az a zsebkés nem az Ádámé volt. Valaki odatette.

A fiú arca falfehérré vált, próbált magyarázkodni, de érezte, hogy senki sem hisz neki. A „nulla tolerancia” azt jelentette, hogy lényegtelen, kié a bicska, és miként került a táskájába. A táska az Ádámé volt, ennek következtében három hónapra elbocsátották az iskolából. Ez elég hosszú idő, ami alatt lesz ideje elgondolkodni a történteken.

Olvasd el Zsolt 26:1-12 verseit!

Ki azt, aki tudja, hogy neked van igazad, miközben mindenki azt hiszi, hogy hazudsz?

Többször megütötted a testvéredet, de még sosem kaptak el. Egyszer az életben aztán jót teszel vele, de a szüleid nem hisznek neked. Megbüntetnek.

Mintha falba ütközne a tiltakozásod, amivel próbálod bizonygatni az ártatlanságodat. De túlteszed magad rajta.

Van azonban egy másik hamis vád, amit sokkal nehezebb elviselni. Például: belépsz egy ruhaboltba, és az üzletvezető gyanakodva néz rád, mert azt hiszi, lopni léptél be az üzletbe. Vagy: a szünetben hallod, hogy valakiről beszélnek a többiek, és jót nevetsz az eseten, de aztán rájössz, hogy igazából rólad van szó, és amit mondanak, nem is igaz. Vagy pedig: úgy döntesz, hogy több időt töltesz az egyik barátoddal, mire egy másik barátod emiatt megsértődik.

A Bibliában az ártatlanság többet jelent annál, hogy nem tettél semmi rosszat. Azt jelenti, hogy a lehető legjobban megbizonyosodsz afelől, hogy egyedüli célod szoros kapcsolatban élni Istennel, az Ő akaratát cselekedni, engedelmeskedni az Ő igazságának és szeretetének. Ilyenkor már elmondhatod, hogy nem a rosszra törekedtél, hanem megtettél minden tőled telhetőt a jó érdekében.

Dávid biztos volt az ártatlanságában, de állítása szerint senki sem hitt neki.

Isten azonban hitt Dávidnak, és tudta az igazságot. Ugyanaz az Isten megígéri neked is, hogy egy napon majd mindenkinek tudomására jut az igazság (1Kor 3:12-13).

Ítélj meg engem, Uram! Mert én ártatlanságban éltem, és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. Zsolt 26:1