Sárból mentetten

– Ugye, milyen gyönyörű? – szólalt meg az édesapa, miközben a Simon család a holdfényben megvilágított domboldali villát bámulta. – Mondtam, hogy csodálatos lesz.

A főkapun hajtottak be a rozsdás, lila Lincolnnal, feldöntöttek egy lakájt, majd leparkoltak. Az autóból az édesapa, az édesanya és tizennégy apróság szállt ki.

Az ápolatlan társaság végig sétált a járdát övező több száz mécses között, majd belépett a bálterembe, ahol hosszú ruhás hölgyek és frakkos úriemberek társalogtak. Teletömték magukat különbnél különb falatokkal, utána pedig birtokba vették a televízióval szembeni hatalmas kanapét. Valóságos küzdelem dúlt a távirányítóért, amit végül sikerült a földre ejteniük. A távirányító darabokra tört, így a készüléket a WWE Wrestling csatornáról nem lehetett elkapcsolni.

– Remek! – sóhajtott fel az apa, majd levetette a cipőjét, és a lábát az üvegből készült kávézóasztalra rakta.

Olvasd el Zsolt 15:1-5 verseit!

Mit vár el tőled Isten, ha szeretnél közel kerülni Hozzá?

Válassz egy kategóriát a bálban megjelentek közül. Keresztény emberként te vagy (a) a lakáj, akit elütött az autó; (b) az összejövetelen részt vevő ápolt külsejű személyek egyike; (c) a Sludge család valamelyik tagja.

A helyes válasz a c. Mielőtt megismerjük Istent, mindannyian szennyesek, ápolatlanok vagyunk.  

Megismerni Istent olyan, mint amikor rongyos ruhában jelensz meg az összejövetelen, amivel kiváltod mások megvetését. A bűnök miatt egyikünk sem elég jó ahhoz, hogy egymaga közeledjen Istenhez – hogy az Ő szent hegyén lakozzon. Isten azonban már akkor szeretett bennünket, amikor bűn szennyezte be az életünket (Róm 5:8). Ő tesz minket méltóvá, hogy megjelenhessünk az Ő feddhetetlen jelenlétében, Krisztus halála által pedig megbékéltet Önmagával, kitárja a menny kapuit, hogy bebocsátást nyerjünk (Zsid 10:19-23).

Isten és azok, akik jelen vannak az Ő menyegzőjén, szeretettel köszöntik azokat, akik látszatra nem odavalók. A mi részünkről pedig helytelen dolog szennyesnek maradni, visszaélni Isten jóságával. Többé nem állíthatjuk, hogy nincs tudomásunk a bűn szennyes voltáról. Aki a hegyen lakozik, úgy kell, hogy viselkedjen, mint a hegyen álló ház birtokosa. Így tanuljuk meg, hogy többé ne üssünk el az autóval embereket, és ne bántsuk a házigazdát. Ha továbbra is tiszteletlenül, faragatlanul viselkedünk, nem maradhatunk az isteni összejövetelen.

Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik. Zsolt 15:1-2