Az udvari bolond

Sötét felhők gyülekezetek az ország felett, mintegy tükrözve az alattvalók hangulatát, ami akkor uralkodott el rajtuk, amikor elterjedtek a király nélküli országról szóló hírek. Abban a képzeletbeli országban senki sem utasította az embereket arra, hogy mit tegyenek és mit ne. Az a hír járta, hogy az ott lakók felettébb bölcsek és boldogok, és mindenki szabadon teheti, amit csak akar.

A király alattvalói úgy érezték, hogy az életük unalmassá vált. Noha elégedettek voltak az uralkodóval, mégis azt hajtogatták, hogy az életük fölött maguknak kellene rendelkezniük, és nem a királynak. Mindezek mellett senki sem gondolt arra, hogy tennie kellene valamit. Végül az udvari bolond megfogalmazta a lényeget:

Gonosz a király, ti meg szomorúak… Nyílván ez az ő hibája.

Kövessetek engem, s meglátjátok… hogy többé nem lesz unalmas az életetek.

Az emberek elhatározták, hogy attól a naptól kezdve úgy élnek, mintha nem volna királyuk. Semmit sem fogadnak el az uralkodótól, és semmibe veszik a parancsait.

Olvasd el Ézs 14:12-14 verseit!

Miben tévedett az a lény, akiről Ézsaiás beszél?

Teljhatalmú királynak vagy diktátornak nevezzük azt a személyt, aki teljes ellenőrzése alá von egy országot. Viszont egyetlen emberi lénynek sem adatott meg az a jog, hogy ekkora hatalmat gyakoroljon mások fölött.

Ezzel a hatalommal csak Isten rendelkezik. Ő nem emberi lény, hanem a mindenség Ura. Mindent Ő alkotott, ezért mindenek fölött teljhatalma van (Zsolt 24:1-2). Mindezt azonban mi, emberek nem viselhetnénk el, ha Ő nem tanúsítana irántunk tökéletes szeretetet. Isten szeretete, hozzáértése és hatalma tökéletes, ezek teszik méltóvá Őt a teljes odaadásunkra.

Csakhogy ezzel nem mindenki ért egyet. A Biblia csak szűkszavúan számol be az Isten elleni lázadás eredetéről. Sátán, akit Isten az egyik legszebb lénynek teremtett (Ez 28:12-19), elhatározta, hogy átveszi a hatalmat. Bölcsebbnek képzelte magát Istennél.

Sátán udvari bolond, aki hangot ad a félelmeinknek. Ideje java részében megpróbálja meggyőzni a világot, hogy nem Istennek, hanem neki érdemes engedelmeskednünk.

De téved.

Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet… és hasonló leszek a Magasságoshoz. Ézs 14:13-14