Várakozás

Angéla letörli a bepárásodott tükröt, hogy megfésülhesse a kemoterápia után megmaradt néhány hajtincsét. Az orvosok azt remélik, hogy a kezelés elpusztítja majd a rákos sejteket. A szerettei is megkönnyebbültek, látva, hogy Angéla egy újabb születésnapját ünnepelheti meg. 
Most, miközben a bulira készül, azon tűnődik, hogy vajon viseljen parókát, vagy inkább bátran mutatkozzon kopaszon. Egy évvel ezelőtt még azért aggódtam, hogy nem áll jól a frizurám, most meg még hajam sincs! 
A tükör újra bepárásodik. Angéla megint letörli, de most már a tükörből visszanéző szempárra szegezi a tekintetét. Vajon egy év múlva még életben leszek?
Olvasd el Róm 8:18-27 verseit! 
Miért nem tűnnek el csak úgy, egyszerűen a nehézségek? 
Az élet nem egy vígjáték-sorozat, ahol minden probléma öleléssel, mosollyal és félóráig tartó bocsánatkéréssel zárul. A jövő olyan, mint egy bepárásodott tükör. Nehéz tisztán látni, mégis meg kell próbálkozni vele. 
Isten örökkévalóságot ígér a mennyben. Ott majd nem lesz veszély, nem lesz halál, betegség, fájdalom és kellemetlenség (Jel 21:1-8). 
A földi életben azonban akár még kudarc is érhet. A világ összeomlóban van, mindenütt jajkiáltások hallatszanak. A hívők a tökéletes világra várva sóhajtoznak. Maga az Isten által teremtett világ is szülő asszonyhoz hasonlóan nyög a fájdalomtól, és várja, hogy mielőbb megszülessen az új és tökéletes világ. A Szentlélek is sóhajtozik és könyörög azért, hogy Isten tökéletes akarata minél előtt teljesüljön bennünk. 
Mindez számunkra láthatatlan. Amit azonban látunk, az az, hogy a világ megromlott. Még a legjobb élet sem tökéletes. Az emberek vétkeznek, a teremtett földön pedig hurrikánok és rákbetegségek pusztítanak. Az élet sok ember számára elviselhetetlen. És amikor mi magunk próbálkozunk a megoldással, akkor az olyan, mint amikor parókát veszünk fel. Elkendőzzük a bajt, ám ettől még nem nő ki a hajunk. 
Nehézségeinkre addig nem kerül megoldás, míg nem jön el a vég. Akkor majd Isten megrázza a világot, eltörli a rosszat, és tökéletessé teszi mindazt, ami az Övé. Ebben reménykedünk. Ezt ígérte nekünk az Úr, amikor hívőkké lettünk. 
Tehát várakozunk. 
Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Róm 8:18