Pénztelenség

Klára édesanyja előtt a konyhaasztalon számlák tömkelege hever. Alaposan átvizsgálja a költségeket, majd gondosan kiszámolja, hogy mennyi pénze marad. 
Az utolsó számla után Klárához fordul: 
– Sajnálom, de nem sok pénzünk maradt. Csupán annyi, hogy iskolakezdéskor vehetünk neked egy nadrágot, a jövő hónap végén pedig egy inget. 
Egyetlen nadrágot? – csodálkozott Klára. Még szerencse, hogy az édesanyja nem vette észre a cipője lukas talpát, mert akkor lábbelit vett volna neki nadrág helyett. Klára tudta, hogy a lukas cipőt el lehet titkolni a rosszmájú iskolatársak elől – legalábbis az esős évszak megérkezéséig, mert akkor beázik a lábbelije, ami egy idő után bűzleni is fog. Viszont a kopott ruhákat nem lehet rejtegetni. 
Azt is tudta, hogy az édesanyja minden tőle telhetőt megtesz a családért, mégis rosszul érezte magát. Úgy fogok kinézni, mint a híd alatt élő hontalanok. Csak nekem nem lesznek új ruháim!
Olvasd el Zsolt 31:2-6 verseit! 
Hol van Isten, amikor szenvedsz? 
A szenvedésben természetes, hogy felteszed a kérdést: Miért nem oldja meg Isten azonnal a problémámat? Mikor fogja megbüntetni azt, aki engem megbántott? Miért épp velem történik mindez? Hol van Isten, amikor szenvedek? 
Úgy érzed, mindenki megfeledkezett rólad, amikor fájdalmaid vannak. Azt hiszed ilyenkor, hogy csak téged érnek próbák. Arra gondolsz, hogy te vagy az egyedüli gyerek, akinek a szülei veszekednek, vagy túl sokat dolgoznak. Mielőtt kilépsz a házból, belenézel a tükörbe, és megerősödik benned a meggyőződés, hogy csak neked vannak viseltes ruháid, és csak neked ronda a frizurád. 
Amikor szenvedsz, magányosnak érzed magad. 
Pedig nem vagy egyedül. Talán azt gondolod, hogy Isten hagyja, hogy egyedül kelljen megvédened magad, csak mert nem hajlandó beavatkozni az életedbe, és nem oldja meg rögvest a problémáidat. De Ő nem így jár el. Te az Övé vagy. Az Ő nevéért és az Ő dicsőségére fog vezetni téged. Ő az a kőszikla, amely mögé bármikor elrejtőzhetsz az ellenségeid elől. Minden nehézség egy-egy alkalom, amikor felkiálthatsz: „Uram, oltalmazz meg, mert a Tied vagyok!”
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem! Zsolt 31:3