Legközelebb használni fogom a fogselymet

A fogászati csiszológép a fogadhoz ér. Beleremegsz. 
– Fáj? – kérdezi a fogorvos. 
Hogy fáj-e? Még kérdi?
– Csak enyhén – válaszolod illedelmesen. – Talán szükség lesz még egy érzéstelenítő injekcióra. 
Miután három novokain injekció sem hoz enyhülést, arra gondolsz, hogy milyen sok pénz üti majd a markodat, ha a fájdalmakért bepereled az orvost. Ekkor jut eszedbe, hogy bárcsak jobban odafigyeltél volna édesanyád elbeszéléseire a születéseddel kapcsolatosan. Hogyan is kellett lélegeznie? 
Elkeseredésedben kérlelni kezded az orvost: Hagyja abba! Hagyja abba! Legközelebb használni fogom a fogselymet! Az orvos tényleg abbahagyja, de csak azért, hogy megszáradhasson a tömés – legalábbis ezt mondja, miközben kifelé megy az ajtón. De vajon miért néz be időnként a rendelőbe? Látni akarja, hogy meghaltam-e? 
Olvasd el Ésa 40:27-31 verseit! 
Honnan tudod, hogy Isten hallja a segélykiáltásaidat? 
Nem csak egy csodával, hanem bármivel meg lennél elégedve. Csupán annyit szeretnél, hogy valamelyest enyhüljön a fájdalom. Azon gondolkodsz, hogy Isten miért nem válaszol azon nagylelkű felajánlásodra, hogy ha most egy picikét is segít rajtad, akkor bárhová készségesen elmész misszionáriusnak. 
De semmi sem történik. Pedig Isten nem alszik, és nem is ment ebédszünetre. És a szolgálataid árát sem szabta meg. Nem azért hallgat meg, mert te próbálsz cserét ajánlani Neki, hanem azért, mert Ő megígért neked valamit. Az Övé vagy. Látja a nehézségeidet, és hallja imáidat. 
Viszont az imáidra a legjobb belátása szerint válaszol (1Jn 5:14-15). 
Nem minden esetben mond „igent”. De nem mond feltétlenül „nemet” sem. Néha arra kér, hogy várj, vagy azt mondja, hogy válaszolni fog, de nem úgy, ahogy te gondolod. Ha bízol Benne, akkor újra erőt ad, hogy járj, szaladj és szárnyalj, és kibírd az életedben még a fogászati csiszológépeket is. 
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! Ésa 40:31