Nagy és félelmetes anya

Bence épp az iskolába tartott, amikor Dani bandája rátámadt, és pénzt követelt tőle. A földre teperték. Dani ráült a mellkasára, és rákönyökölt a homlokára. Bence már ettől elsírta magát. 
Az utca végéből azonban hirtelen kiáltás hallatszott. Az őrszemnek állított fiú figyelmeztette a társait:
– Dühös anya közeledik! Meneküljetek!
Mindenki hanyatt-homlok próbált menekülni, miközben Bence édesanyja közeledett katonaruhában és bakancsban, az arcára pedig fekete csíkok voltak festve. A bántalmazó fiúkat sorra áthajította a kerítésen, előbb azonban figyelmeztette őket, hogy ha még egyszer akár egy újjal is bántják Bencét, eltöri az orrukat. 
– Köszönöm, anya! – szólalt meg Bence, miután feltápászkodott. 
– Semmiség, bármit képes vagyok megtenni a kisfiamért. 
Olvasd el Zsolt 144:1-8 verseit! 
Vajon gyengeségre vall, ha szükséged van Isten segítségére? Miért igen, vagy miért nem? 
Lehet, hogy szívesebben választanád azt, hogy bedagadt szemmel menj haza, minthogy az édesanyád mentsen ki valakinek a kezéből. Viszont vannak csaták, amelyeket nem vívhatsz meg egymagad. 
Még Dávid, az erős harcos és a 144. zsoltár szerzője is elismerte, hogy szüksége van Istenre. Nélküle ő nem egyéb, mint „lehelet” vagy „futó árnyék”. Kérte az Urat, hogy ne maradjon közömbös hozzá. Kérte, hogy válassza ketté az eget, borítsa lángba a hegyeket, és sújtsa villámlással az ellenségeit. Dávidnak Isten szabadítására volt szüksége. 
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a hívő ember gyenge. Néha Isten feltűnik az utcasarkon, hogy szabadulást hozzon számodra. Emellett pedig felkészít arra is, hogy egyedül védd meg magad. 
Dávid király volt Izraelben, abban az országban, amelyet Isten vezetett. Izrael ellenségei idegen isteneket imádtak. Legnagyobb rosszakaróid nem emberek, hanem lelki ellenségek. Nem pénzt követelnek tőled, hanem a hitedtől akarnak megfosztani. Isten a rendelkezésedre bocsátja azokat a fegyvereket, amelyekkel védekezhetsz: az igazságot, a fedhetetlenséget, a Krisztusról szóló jó hírt, a hitet, az imát és annak bizonyosságát, hogy Istenhez és a Bibliához tartozol (Ef 6:10-18). Az általa felajánlott fegyverek arra rendeltettek, hogy megvédjék és megerősítsék a hitedet. 
Attól még nem leszel anyámasszony katonája, ha Istenre van szükséged. Az életben sosem jutsz el arra a pontra, amikortól többé már nem lesz szükséged Istenre. 
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; pajzsom, és az, akiben én bízom: ő veti alám népemet. Zsolt 144:2