Ne bámulj!

A padlón fekszel és csillagokat látsz. 
Egyik barátod hangját hallod: 
– A szombatiskola felé haladva elcsúszott egy banánhéjon és beütötte a fejét. 
Az ifjúsági lelkész arca jelenik meg fölötted. 
– Fordult a kocka! – mondja kárörvendően. – Azért történt mindez, mert a legutóbbi táborban kukoricaszemeket szórtál a hálózsákomba. 
Az orvos megvizsgál, majd mormogó hangon kijelenti:
– Hormonális elváltozás. A furcsa kamaszkor okolható. 
Az egyik szülő azért korholja az ifjúsági lelkészt, mert nem tanácsolja kellőképpen a gyülekezet ifjait. Egy arra járó ügyvéd a lelkész fülébe súgja:
– A gyülekezet hibája. Pereljük be a felsikált padló miatt. 
Olvasd el Jn 9:1-12 verseit! 
Ki a hibás, amikor valakivel rossz dolog történik? 
Ismerd be! Te magad vagy a felelős az életedben történő események javarésze miatt. Eldobtál egy banánhéjat, majd elcsúsztál rajta. Lógtál az iskolából, ezért megbuktál. Lusta voltál, így hát kidobtak az iskolából. Nem törekedtél eléggé, ezért az ellenfél csapata lőtt gólt. A barátaid, a szüleid és a hormonjaid valóban befolyásolnak, de sosem döntenek helyetted. A döntést te magad hozod meg, és vállalnod kell annak következményeit. 
Máskor azonban olyan helyzetbe kerülsz, amit valóban nem te váltottál ki. Például influenzás leszel. A szüleid elválnak. Valaki bántalmaz vagy visszaél veled. Tudatosul benned, hogy diszlexiás vagy. Ezekért ugyan nem te vagy a hibás, azt viszont már te döntöd el, hogy milyen módon reagálsz a kialakult helyzetekre. 
Jézus tanítványai elfogadták az általános társadalmi felfogást a vakon született emberrel kapcsolatban, mely szerint azért érte őt a baj, mert valaki vétkezett. A kérdés csak az volt, hogy ki vétkezett – az illető személy (szerintük még a születése előtt!), vagy a szülei? 
Jézus visszautasította mindkét választ. Kijelentette, hogy a tanítványok figyelmen kívül hagyják a legfontosabbat, éspedig azt, amit Isten megtehet. 
Ugyanez érvényes ránk is. Amikor rossz dolgok történnek, Isten szeretne általunk, vagyis a mi hozzájárulásunkkal dolgozni. Noha kinyilváníthatná csodatevő erejét, Őt mégis azon kitartó emberek tettei dicsőítik meg, akik bíznak abban, hogy Isten meg tudja oldani a nehéz helyzeteket. Jézus szemében a vak ember nem egy megoldandó kirakós játéknak számított, hanem olyan személynek, aki segítségre szorul. 
Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Jn 9:3