Repülő krumplipüré

Az ételcsata már javában dúlt, amikor Heffermeister asszony lassan elindult a diákétkezde irányába, felügyelni az ebéd kiosztását. Mire azonban belépett, a csatából már igazi háború lett. Ekkor a teremben mindenki Heffermeister asszonyt vette célba. Minden irányból krumplipüré repült felé, és tetőtől talpig beborította a testét. A gyermekek gyűlölték Heffermeister asszonyt, aki az iskola bármelyik fiú tanulójával, de még a férfi tanárokkal is képes volt alaposan elbánni. Amikor elkiáltotta magát: „Ebből elég!”, többé senki sem mert moccanni, mindannyian csendben várták az igazgató érkezését. 
Gábor természetesen ártatlan volt. Még a csata kirobbanása előtt megette az összes „munícióját”. Viszont, amikor kijelentette, hogy ő bizony nem azt érdemli, hogy a többi diákkal együtt vissza kelljen maradnia órák után, akkor ügyet sem vetettek rá. Arra azonban már nem gondolt, hogy milyen sokszor vett részt ő is a csatában, és mindig megúszta. 
Olvasd el Zsolt 36:2-10 verseit! 
Miért ennyire koszos hely ez a világ? 
Tényleg annyira szórakoztató étellel dobálózni? Biztosan. És hasznos is? Aligha. Általában hatalmas kosz marad utána, amit valakinek el kell takarítania. Ráadásul pazarlás is, miközben sok gyerek éhezik a világon. Akkor miért tartjuk mégis szórakoztatónak? Valahol a lelkünk mélyén szívesen dobálózunk krumplipürével. 
Milyen jó lenne, ha abbahagynánk a csatározást. Ezzel szemben még hevesebb csatákban veszünk rész. Az emberek irigyek, gúnyolódók, becsapják, bántják, sőt gyilkolják egymást. Saját méltóságunkról mondunk le. Természetesnek tartjuk az erőszakot és a válást. 
Isten úgy tervezte, hogy a világ olyan hely legyen, ahol az embereket az Isten iránti bizalom jótettekre készteti. Nem azért, mert félnek Isten haragjától, hanem azért, mert bíznak a bölcsességében. Azért lettünk teremtve, hogy valósággal ússzunk az Ő szeretetében és jóságában, oltalmának árnyékában pihenjünk, és az általa készített étellel táplálkozzunk. Az életnek egy nyaraláshoz hasonlónak kellett volna lennie. 
Az emberiség azonban úgy döntött, hogy inkább az étkezdében éli az életét, és ételt dobál a társaira. Istent megvetve még több „lőszert” főz, és gratulál a társainak, valahányszor találat éri az „ellenfelet”. 
Elrontottuk Édent. 
Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! Zsolt 36:6-7