Nagy gyermek

Stefánia úgy érzi, valósággal megfullad, valahányszor ugyanazt a választ kapja. Mindig, amikor megkérdezi az édesanyjától, hogy miért kell a gyülekezetbe menniük, a következőt hallja: 
– Mert kell! Azért megyünk a gyülekezetbe, mert ennek ez a rendje!
Stefánia számára kínos, fájdalmas és egyben unalmas már az „ez a rendje” kijelentés. Sok mindennel próbálkozott már, hogy ne kelljen gyülekezetbe mennie. Volt, hogy szombaton hangoskodott. Máskor gonosz pillantásokat vetett az édesanyjára. Az egyik szombat reggel pedig egyszerűen a fejére húzta a paplant, és ügyet sem vetett az édesanyjára. (Rossz ötlet. Bármennyire is idegenkedik a gyülekezetbe járástól, azt végképp nem szereti, amikor kirángatják az ágyból, és rendezetlen frizurával kell mégis elmennie az imaházba.)
Stefánia tudni akarja, hogy miért kell neki a szombatiskolába mennie, és miért kell még az istentiszteleten is jelen lennie. Szerinte itt többről van szó annál, hogy ennek „ez a rendje”. 
Nem tudom, hogyan, de mindig az édesanyja nyer. 
A helyzet viszont az, hogy Stefánia nemsokára már túl nagy gyermek lesz ahhoz, hogy ölben cipeljék ki az autóig, és egyszerűen rácsatolják a biztonsági övet. 
Olvasd el Zsolt 95:1-11 verseit!  
Mit jelent imádni Istent? 
Isten mindenható: Úr, Gazda, Bíró. Isten jósága tökéletes: Ő adja a megbocsátást Krisztus által. Viszont ha nem érted meg végtelen tökéletességét, akkor nincs értelme imádnod Őt. Ilyen esetben a keresztény élet kellemes részei, mint az Isten iránti engedelmesség és a keresztényekkel való közösség, csupán szabályokká és ceremóniákká silányulnak, és nem szemléltetik az Istennel való kapcsolatodat. Vagyis nem jelentenek többet az „ennek ez a rendje” kijelentésnél. 
Mindannak, amit keresztényként teszel, maga Isten a mozgatórugója. Az egyház pedig a legjobb lehetőséget nyújtja, hogy Őt imádd. Ajkad Őt dicsőíti. Elmondod, hogy milyen csodálatos Isten Ő. Örülsz „szabadításunk Kősziklájának”, aki megszabadít a bűn hatalmától és az ítélettől. És nem értelmetlen szavakat mormolsz, hanem a szíved is dicsőíti Őt. Elismered, hogy Istené vagy. Egyetértesz azzal, hogy az Ő akarata a legjobb. Az életeddel is Őt imádod, hálával adod át magad Neki mindazért, amit érted tett (Róm 12:1). 
Isten nem kényszerít arra, hogy járj a gyülekezetbe. Ő azért alapította az egyházat, hogy neked lehetőséged legyen megérteni az Ő fenségét. 
Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát! Zsolt 95:6-7