Teljes függőség

Husss! Pafff! Dermedten bámulod az útburkolatról magasba röpülő aknatetőt, ami épp a lábad előtt ért földet. Egy pillanatra az aknafedélre mered a tekinteted. Földönkívüliek tetemei hevernek előtted. 
Bizakodóan lépkedsz hazafalé, amikor hirtelen két furcsa lény állja el az utadat. Hálát érzel az iskolában tanult önvédelmi technikákért, és egy lódítással visszahajítod a földönkívülieket oda, ahonnan jöttek, mert meg akarod védeni a földet. 
Amire számítottál, be is következett. Besoroztak a földönkívüliek ellen harcoló különleges osztag tagjai közé. Átveszed a sötét színű katonaruhát és a napszemüveget. Az azonosságodat teljesen eltörlik. Láthatatlan lettél. Az elit alakulat tagjaként valójában egyszemélyes hadsereg vagy, akinek a földönkívüliekkel kell megküzdenie. 
Olvasd el Jn 15:1-4 verseit! 
Miért van szükséged Istenre ahhoz, hogy jó ember lehess? 
Képzelhetnéd akár jónak is magad, ha a földönkívülieket képes lennél egy kézzel kihajítani a galaxisból. De így sem tudnád legyőzni a magányt. Ráadásul fizetésre, élelemre, villanyáramra is szükséged lesz még. És az is lehet, hogy még mindig édesanyádnak kell kimosnia a szennyes ruháidat.  
Legközelebb, amikor túlképzettnek vagy teljesen független embernek képzeled magad, nézz a köldöködre, és gondolkodj el azon, hogy valamikor édesanyád pocakjában rejtőztél, és csak egy köldökzsinór tartott életben. 
Akár hiszed, akár nem, ma is valakitől függ az életed. Istentől kapod az életedet! 
Isten sosem fogja elvágni lelki köldökzsinórodat, és nem fog így szólni hozzád: „Erre többé nincs szükséged! Egyszerűen elvághatjuk, elköthetjük és hagyhatjuk leszáradni.” 
Sosem leszel túlságosan „felnőtt” ahhoz, hogy elvághasd a lelki köldökzsinórt – a kapcsolatodat Istennel. Úgy kapcsolódsz Hozzá, mint a szőlővessző a szőlőtőhöz, és Nála nélkül semmit sem tehetsz. 
A köldököd a valakitől függés távoli emléke. De lelki köldököd sosem lesz, mivel Istenre mindig szükséged lesz. 
A szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától. Jn 15:4