Meglepetés-teszt

Anya és apa megértőnek tűnt. 
– Tudjuk, hogy érzed magad, Hanna! – mondták. – De nincs más választásunk, költöznünk kell. Minden rendben lesz. Tudod, hogy Isten is velünk jön. Meg fogod látni. 
Belepusztulok, gondolta magában Hanna. Ha legalább nyár lenne! Ha már költöznünk kell, miért kell ezt az iskolai év kellős közepén tennünk? 
Miközben a család összepakolta a dolgait, és elköszönt a barátoktól, Hanna tervezgetett. Majd gyalog fog járni az új iskolájába, hogy senki se lássa őt egyedül ülni az iskolabuszon. Aztán pedig szaladni fog a különböző osztálytermekben tartott órái között, hogy a többiek ne vegyék észre, hogy nincsenek barátai. Még az ebédet is kihagyja, inkább meghúzódik a könyvtár egyik eldugott sarkában. Felkészült tehát, hogy egymagában száll szembe az új kihívásokkal. 
Így morfondírozott magában: Isten? Egyáltalán érdekli Őt, hogy mi lesz velem? 
Olvasd el Jn 6:5-13 verseit!
Mit vár el tőled leginkább Jézus? 
Jézus egy ennél sokkal nehezebb helyzetbe került. Köréje és a tanítványai köré az asszonyokon és a gyermekeken kívül ötezer férfi gyülekezett. Jézus látta, hogy eljött az ideje, hogy egyenek ezek az emberek, ugyanakkor a vizsga ideje is elérkezett.
– Honnan szerzünk élelmet ennek a tömegnek? – kérdezte Jézus.
De nem afelől érdeklődött, hogy hol található a legközelebbi étterem, és nem is önkénteseket keresett, akik egyévi keresetüket adományoznák az ügy érdekében. Itt igazából azt akarta megtudni, hogy mit gondolnak róla a tanítványok. 
Egyetlen tanítvány sem válaszolt helyesen a kérdésre. Filep a költségekről morgott valamit. András talált egy gyermeket, akinél volt valami, ami szerinte csupán felhasználhatatlan kóstolónak tűnt. A tanítványok azt hitték, hogy Jézus szerint a tömeg ellátását nekik kell biztosítaniuk, és hogy itt lényegében az ő túlélésükről van szó. Természetesen egymagukban nem találhattak megoldást.  
Jézus csupán azt akarta, hogy kérjék az Ő segítségét. Azt szerette volna, ha így szólnak: „Uram, oszd fel Te a kenyeret!” „Oszd ki az embereknek! Te megteheted azt, amit mi nem.” A tanítványoktól – akkori és mostani követőitől – Jézus a bizalmat várja el. Nem becsapós kérdést tett fel nekik, hanem kérdése a hitükről szólt. 
Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. Jn 6:5-6