Isten szolgája

Egy szekrénybe rejtőzve rettegsz: Vajon rám találnak? Ekkor néhány tagbaszakadt alak feltépi az ajtót, és kivonszolnak a rejtekhelyről. Egy teherautó hátsó részébe tuszkolnak, utána pedig egy repülőgépbe, amellyel a dzsungelben levő rejtekhelyre szállítanak. Végül közlik veled, hogy reggeltől estig dolgoznod kell a tűző napon, különben éhen halsz. 
Hajlandó vagy örömmel szolgálni az elrablóidnak? 
Olvasd el 2Móz 21:1-7 verseit!
Miért maradna gazdája mellett a rabszolga? 
A bibliai időkben sokszor megesett, hogy az emberek önmagukat adták szolgaságra, hogy ezzel kiváltsák az adósságaikat. Az afrikaiakat nem is olyan régen még rabszolgaságra kényszerítették. 
Viszont Mózes második könyve egy egészen más rabszolgáról beszél, aki önként mond „nemet” a szabadságra, hogy ura mellett maradhasson. A gazda fogja a rabszolgát, odavezeti az ajtófélfához, és átlyukasztja a fülét. (Ne próbáld ki otthon! Édesanyádnak nem fog tetszeni az átlyukasztott ajtófélfa.) Az átfúrt fül jelezte, hogy a rabszolga most már örökre az ő „szolgája”, aki immár azért szolgál, mert ezt akarja. 
Ez furcsa odaadás, de vajon oktalanság is? A szolga nem így látja a dolgokat. Hajlandó nehéz munkát végezni a gazdáért, mivel hálás mindazért, amit tőle kapott – a biztonságért, a szeretetért, a családért, az élelemért és az otthonért. 
A Bibliában Pál kijelenti, hogy ő Jézus Krisztus szolgája (lásd Róm 1:1). Annyira biztos volt Isten szeretetében, hogy elhatározta, örömmel, teljes erejéből és szívéből fog engedelmeskedni az Úrnak. Tudta, hogy a földi uraktól eltérően Isten igazságos és jó Gazda. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” (Jak 1:17) – kezdve az élettől egészen a végtelen szeretetig – Istentől jön. 
Isten nem kényszerít a szolgálatra. Sosem bántalmaz azért, hogy engedelmessé válj, hanem elnyeri a tiszteletedet, a bizalmadat és a szeretetedet. És ha már meggyőződtél arról, hogy Isten szeret és a javadat akarja, többé nem találod oktalanságnak vagy nehéznek szeretni Őt. 

Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral; és szolgálja őt mindörökké. (2Móz 21:6)