Újból tetten érve

– Ezeket a jelentéseket kiemelt komolysággal kezeljük – mondta szigorú hangon a tanár Biancának. 
A lány elgondolkodott. Mit írhatott a „Mi akarok lenni, ha felnövök?” című fogalmazásában, hogy végül odajutott, hogy egy székhez kötözték és hazugságvizsgálóra kapcsolták? És mik ezek a vakító fények? 
A tanár újra megszólalt:
– Bratvold kisasszony, a „Mit választasz: jó akarsz lenni, vagy inkább rossz?” kérdésre a válaszod így hangzik: „Szeretnék jó lenni.” De most őszintén, tényleg ezt akarod? 
– Igen! – válaszolta a lány. – Ezt akarom! 
A tanár lenézően mosolygott.
– Hát persze, csakhogy van itt egy kis probléma: nem voltál őszinte! Például kiderült, hogy a matematika dolgozat megírásakor Tim Fordtól másoltál. 
Biancának elállt a lélegzete. 
– De nem volt szándékos! 
– Most pedig beszéljünk az elmúlt heti eseményekről! Állítottál-e vagy sem gyalázatos, igaztalan dolgokat Lindsey Rich-ről? 
Bianca sírva fakadt.
– Szükséges még folytatnunk? – kérdezte a tanár. – Hosszú listánk van azokról a pillanatokról, amikor egyáltalán nem voltál jó. 
Olvasd el Róm 7:21-25 verseit!
Milyen nehézségekbe ütközöl, amikor nem vagy képes azt tenni, ami helyes? 
Amikor reflektorok fénye vakít meg, és megbilincselnek, mint egy bűnözőt, és végül hazugságdetektorra kapcsolnak, hogy őszinteséget csikarjanak ki belőlünk, olyankor egyikünk sem hibátlan. Ismerjük a szabályokat, ám a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerül teljes mértékben betartanunk azokat. 
Mint egy rakoncátlan hajtincs, amely sosem akar úgy állni, ahogy kell. Lefésülöd, hajzselét kensz rá, aztán mégis a legváratlanabb pillanatban teszi azt, amit nem kellene. A jellemünkben is vannak ilyen „tincsek”, amelyek egyáltalán nem apróságok, ellenkezőleg, fontosabbak egy engedetlen hajkoronánál.
A bűn még azután is körülöttünk ólálkodik, miután Jézus követése mellett döntünk (Zsid 12:1). Személyiségünk egy része a jót akarja cselekedni, másik része pedig nem. Hibáztathatjuk egymást, kifogásokat is találhatunk, titkolhatjuk a hibáinkat, mégis egy dolog fontos: az, hogy a hiba bennünk van. Harc dúl a szívünkben. 
Viszont, ha beismerjük, hogy teljesen irányt tévesztettünk, lényegében megengedjük Istennek, hogy vezéreljen. Kereszténynek lenni nem csupán a szabályok ismeretét jelenti. És attól sem vagy még keresztény, hogy tudod, mikor hágtál át egy-egy szabályt. A keresztyén élet azt jelenti, hogy bízol a Mester szabadításában. 

Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? (Róm 7:24)