Kelj fel, és menj tovább!

– Feladom! – kiáltotta Charlie, miután már sikerült fél távot felkapaszkodnia a kötélen. 
A sziklafal tövéből nehéz volt megállapítani, hogy Charlie arcán könnyek vagy verejték csillog. Egész teste remegett, miközben próbált kapaszkodót találni. 
– Nem találok támpontot a lábaimnak. Folyton lecsúszom! Nem tudom megcsinálni. Engedjetek le! 
A hegymászók nem minden esetben jutnak fel a csúcsra. Tízest sem kap minden diák. Kevés zenész van, aki sosem vét el egyetlen hangjegyet sem. A keresztény élete sem különb. De tudnunk kell, hogy senki sem tökéletes. Senki sem él bűn nélküli keresztény életet. Önmagunkat áltatjuk, ha azt gondoljuk, hogy bűntelenek vagyunk (1Jn 1:8). 
Ezt Pál is belátta. Miután kijelentette, hogy a Jézussal ápolt kapcsolatához viszonyítva minden csupán szemét, még azt is közölte olvasóival, hogy ő is távol áll a tökéletességtől. Teljes mértékben átadta életét Istennek, de még ő is tévedett néha. 
Olvasd el Fil 3:12-14 verseit!
Hogyan tehetjük túl magunkat a vétkeinken és a hibáinkon? 
A tévedések arra próbálnak rávenni, hogy add fel a küzdelmet. Ha sorozatosan hibát követsz el valamilyen tantárgyból, egyre nehezebbnek tűnik újra próbálkoznod. Arra gondolsz, hogy talán nem értesz hozzá eléggé, és bármilyen erőfeszítést is teszel, akkor sem lesznek jobb jegyeid, ezért nincs is miért újra kezdened. Ha ez megesik több tantárggyal kapcsolatban, és néhány iskolai félévben sorozatosan, akkor egy idő után még azt is elhiszed, hogy nem neked való a tanulás. 
A keresztény életben nem tekerheted vissza az időt, amikor „rossz fát tettél a tűzre”. Tévedésed következményeivel kell tovább élned. A bűn megbántja Istent, de Ő megtalálta a módját, hogy helyreállíthassuk Vele a kapcsolatunkat, és már most mindent újrakezdjünk. János apostol mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). 
Ehhez hasonlóan fogalmazott Pál is: „Amelyek hátam mögött vannak, elfelejtem”. Ha Isten előtt beismered a bűneidet, Ő megbocsát és fölemel, hogy folytasd utazásodat Krisztus teljes megismerése felé. Sose add fel Krisztus követését csak azért, mert elestél! Nincs olyan keresztény, aki sosem botlott volna meg. Az igazi keresztény feláll, és továbbmegy. 

De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. (Fil 3:13-14)