Tizenöten az egy ellen

Holly nem igazán tudta, mit mondhatna Kim asszonynak. 
– Hétfőn zongoraórám van, kedden franciaórára megyek, csütörtökön pedig önkénteskedem – kezdte mondandóját. – Szinte minden szombat este kisgyermekre vigyázok, és az iskolai órák után hetente háromszor tornászni járok. Ezenkívül rengeteg házi feladatot kapok. 
– Tehát azt állítod, hogy hetente legalább egy estét sem tudsz az iskolai évkönyvre szánni? – kérdezte Kim asszony. – Tudod, hogy ez azt jelenti, hogy a következő iskolai évben már nem lehetsz szerkesztő? A jövőben tapasztalt személyekre lesz szükségünk. 
– Tudom – válaszolta a lány, majd úgy határozott, hogy mégis elmondja a tanárnak visszakozása igazi okát. – Az az igazság, hogy ez az egyetlen estém, amikor részt vehetek az ifjúsági találkozókon. 
Holly azért mondott le egy jó tevékenységről, hogy egy még jobb helyen lehessen: keresztény barátai társaságában. 
Olvasd el Zsid 10:23-25 verseit!
Hogy tarthatnád életben az Istennel ápolt barátságodat? 
A Zsidókhoz írt levél szerzője beszámolt olvasóinak a Krisztus által Istennel kötött új barátságáról. Itt arról beszél Pál, hogy miként tartja életben ezt a barátságot. Abban látja az egyedüli megoldást, hogy időt tölt Jézus többi követőivel. 
Számos olyan befolyás ér, amely meg akar fosztani téged a hittől. Ezért meg kell erősödnöd, és keresztény barátaiddal együtt fel kell vértezned magad. Bátorítsátok egymást! Beszélgessetek, imádkozzatok, és osszátok meg egymással a keresztény örömöket! Ha hiányzol a gyülekezeti vagy az ifjúsági találkozókról, ez nemcsak téged fog hátrányosan érinteni, hanem azokat a keresztényeket is, akiken segíthetnél. 
Amikor a gyülekezeti tevékenység ideje megegyezik bármely más esemény idejével, próbáld meg átütemezni a programodat. Ha ez nem lehetséges, akkor ne a gyülekezetről mondj le, még ha ez azzal is járna, hogy csalódást okozol a barátaidnak, vagy azoknak, akik azt próbálják elhitetni veled, hogy remek lehetőséget hagysz ki. Érted már? Különösen fontos bátorítani másokat és mások bátorítását élvezni. 
Oktalanság lenne egyedül pályára lépned egy rögbimérkőzésen egy teljes csapat ellen. Amint meglátnád a veled szemben álló tizenöt elszánt, hatalmas termetű játékost, aki arra készül, hogy a földbe döngöljön, biztosan sírva hagynád el a pályát. Miért képzeled, hogy egyedül képes vagy keresztényként harcolni, amikor tudod, hogy az ellenség az életedre tör (1Pt 5:8)? Szükséged van a csapatodra, különben nem éled túl. 

Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és a jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. (Zsid 10:24-25)