A gyöngykapuknál

A mennyei kapuk előtt állva belépőt szeretnél váltani, és figyeled, hogy melyik a rövidebbik sor. Aztán te is eljutsz az ablak elé, és a zsebedből előhúzol egy köteg sárga cetlit. 
– Mik ezek? – kérdi jegykezelő hölgy. 
– A jó cselekedeteim, amiket az életem során tettem – válaszolod. – Én számon tartottam őket. 
– Sajnálom, de ezek alapján nem léphetsz be. 
A mögötted álló lány eléd lép, és átnyújt a hölgynek egy cetlit, amelyen nagy betűkkel ez áll: BELÉPŐ. Kérlelni kezded a hölgyet. 
– Biztosan félreértés történt! – magyarázkodsz. – Itt vannak a bizonyítékaim. Tényleg jó ember voltam! 
A hölgy azonban a lány felé fordul: 
– Isten hozott, Anita! Bemehetsz! 
Aztán újból hozzád szól: 
– Itt nem vásárolhatsz belépőjegyet. A belépők ingyen szerezhetők be, de ahhoz vissza kell térned a földre. 
Hirtelen kirántod a lány kezéből a jegyet, és alaposan szemügyre veszed, keresve a titkos kódot, vagy bármiféle arra utaló jelet, hogy hol szerezhette be. 
– Honnan vetted? Ki adna neked egy ilyen ingyenes belépőt? Én egész életemben azért voltam jó, hogy ide jussak! 
– Az imént hallottad – válaszolja a lány –, hogy Jézus ingyen kínálta fel mindenkinek. 
Olvasd el Ef 2:8-9 verseit!
Mit tehetsz annak érdekében, hogy elnyerd Jézus barátságát és az örök életet? 
A teljes odaszentelődésben van némi kockázat, mivel könnyen azt kezdjük hinni, hogy a lelki jóság biztosítja az Istennel való barátságunkat. De nem, mivel Jézus nem osztogat olcsó belépőjegyeket. Viszont tudnod kell valamit: Ő az egyedüli módja annak, hogy megismerd Istent, és csak Őáltala léphetsz be a mennybe. 
Meg kell értened: nem a teljes odaszentelődésed által nyered el a mennyet. Az Isten iránti szereteted csupán egy módszer, amely révén hálát adsz Néki mindenért, amit érted tett. 
Isten már most is teljes erejéből szeret téged. Ha bízol Krisztusban, Ő üdvözít, megbocsát, és megígéri neked a mennyet. Az üdvösség elnyerésében semmi érdemed nincs. 

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. (Ef 2:8-9)