NE ENGEM HIBÁZTASS!

Krystal és Jamie egyezséget kötöttek. Baráti társaságuk minden tagja drága kosárlabdakabátban járt, ők viszont nem engedhették ezt meg maguknak, és emiatt nyomorultaknak és nincsteleneknek érezték magukat. Megállapodtak hát abban, hogy egyikük sem vásárol egy olyasfajta kabátot mindaddig, amíg mindketten meg nem engedhetik maguknak.

Amikor Jamie megszegte az ígéretét, és új kabátban jött iskolába, Krystal kétségbeesett. Másnap reggel ő is egy kosárlabdakabátban érkezett az iskolába, amit a bátyjától lopott el, aki otthon felejtette a kabátot, amikor visszament az egyetemre, és tudta, hogy egy hónapnál előbb nem fog hazatérni. Addig tehát vásárolhat magának saját kabátot.

Minden jól ment egészen addig, amíg Krystal véletlenül rá nem zárta egy autó ajtaját a kabátra, és az kettészakadt. Megvonta a vállát.

– Amúgy is a bátyámé.

Iskola után Krystal visszatette a kabátot Nick szekrényébe.

Amikor Nick visszatért az egyetemről, és meglátta a szakadt kabátját, Krystal húgát hibáztatta a történtekért, Krystal pedig megkönnyebbülten lélegzett fel. Megúszta a dolgot.

Olvasd el Péld 28:13 versét!

Miért számít jó dolognak, ha beismered, hogy hibáztál?

Történt-e már olyan, hogy valami helytelen dolgot tettél valamelyik barátod otthonában? Lehet, hogy azután túlságosan szégyellted magad ahhoz, hogy újra meglátogasd őt. Képzeld el, milyen lenne így érezned magad a hét minden napjának 24 órájában, és azonnal belátod, hogy milyen nehéz lenne, ha nem ismernéd be az otthon elkövetett hibákat – egyre bonyolultabbá válnának a dolgok. Gondoljunk csak Krystalra. Elvett egy kabátot anélkül, hogy engedélyt kért volna rá, félvállról vette a kárt, amit okozott, elrejtette a bizonyítékokat, és hagyta, hogy a nővére kapja meg helyette a büntetést. Továbbá még a saját családjánál is fontosabb volt számára, hogy beilleszkedjen a baráti körébe. Sok dolog beismerésével tartozott úgy Istennek, mint a családjának.

Egyetlen alkalommal sem kellemes beismernünk, hogy elrontottunk valamit. Elég kellemetlen tud lenni, hogy mindenki előtt kijelentsd: „Ez az én hibám!”, ahelyett, hogy ezt mondanád: „Nem én voltam!”.

Egy dolog azonban biztos: ha eltitkolod a rosszat, amit tettél, még annál is rosszabbra fordul a helyzeted.

Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Isten mindent lát, és nem engedi meg, hogy boldogulni tudj mindaddig, amíg be nem ismered a bűnödet. Megígéri azonban, hogy amennyiben beismered a vétkeidet, és az okozott károk helyreállításán dolgozol, akkor megbocsát neked.

Megtörténhet, hogy egy ideig folyamatosan emlékeztessen a családod arra, amit elkövettél. De előbb-utóbb helyet készít magának köztetek a megbocsátás. Családod tagjai sokkal engedékenyebbek lesznek, ha rögtön bevallod nekik, amit tettél, mintha egy nap maguktól jönnének rá az addig rejtegetett vétkeidre.

Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.  (Péld 28:13)