MEG FOGOD ŐRIZNI ŐKET

Mintha egyenesen egy hűtőszekrény esett volna Nate-re, és be is kebelezte volna. Azután is összegömbölyödve feküdt a futballpályán, hogy az embertömeg felemelkedett róla.

Szülei észrevették a lelátóról, hogy valami nincs rendben. Az edző, látva, hogy Nate nem áll fel, hozzá sietett a pálya széléről. Nate vergődött fájdalmában, amit az eltört lába okozott neki.

– Hol van apa?! – kiáltotta Nate, mihelyt kihozták a pályáról. – Hozzák ide apát és anyát!

Születésedtől kezdve fokozatosan egyre több szabadságot kaptál a szüleidtől, ezzel segítették elő az önállósodásodat. Régebben fogták a kezed, bárhová mentél. Ma már elégedetten néznek téged a lelátóról.

Néha örülsz, hogy az első sorban láthatod őket. Néha azt kívánod, bárcsak eltévednének valahol a lelátón. De mindig ők szaladnak oda hozzád először, amikor szükséged van rájuk. És talán ők azok az emberek, akikre a legnagyobb szükséged van.

Olvasd el Lk 2:40-52 szakaszát!

Okozott-e valaha bosszúságot Jézus a szüleinek? Ha igen, hogyan oldódott meg a helyzet?

Jézus soha nem vétkezett (Zsid 4:15). Soha nem tért el Isten tervétől, sohasem szegte meg a parancsait. De ez nem jelenti azt, hogy soha nem keverte bajba a szüleit. József, az ács családja nem autóval közlekedett, hanem gyalog, és valamelyik pihenőnél szem elől tévesztette Jézust, aki 12 éves volt akkortájt. József egy adott ponton hátra nézett, majd csodálkozva Mária felé fordult a következő kérdéssel: „Hová tűnt Jézus?!” József és Mária egy karavánnal utaztak a húsvéti ünnepre, és valószínűleg azt hitték, hogy Jézus a barátai vagy az unokatestvérei mellett gyalogol. Egy teljes napba telt, míg rájöttek, hogy nincs sehol, és egy újabb napba, mire visszafordultak, és végül egy harmadik napba, hogy megtalálják őt. Micsoda gyötrelem!

Jézus jó egészségnek örvendett. Nem aludt valamely csatorna nyílásánál, és nem rajzolt graffitit a városok falára. Nem ez volt a célja. József és Mária tudatában voltak, hogy kötelességük még néhány évig gondoskodni róla, Jézus pedig tudta, hogy továbbra is szüksége van a szüleire, ezért végül hazament.

Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. (…) És aláméne velük, és méne Názáretbe, és engedelmes vala nékik. (Lk 2:48, 51)