ÚGY NYOMOZOL UTÁNAM, MINT EGY VADÁSZKUTYA!

Jamal csak találkozni akart néhány barátjával, az édesapja viszont tudni szerette volna, mit fognak csinálni.

– Sosem bízol bennem! – kiáltotta Jamal.

Amikor az édesapja arra utasította, hogy menjen a szobájába, mert büntetésben lesz a hétvégén, Jamal egyszerűen csak bámulta őt, majd vette a kabátját, és szó nélkül kisétált az ajtón.

Jamalnak igaza volt. Nem bíztak benne a szülei.

De volt valami más is, amit nem vett észre: ő sem bízott a szüleiben. Valamikor azt hitte, hogy mindent tudnak, és most maradiaknak nevezi őket. Valamikor szerető szülőknek tartotta őket, és most azt gondolja róluk, hogy kotnyelesek.   

Olvasd el Péld 4:3-4 szakaszát!

Vajon mi mindent tudnak a mi szüleink?

Természetes reakciónak számít, hogy összeszorul a gyomrod, amikor a szüleid azzal kezdik, hogy „Elvárom, hogy…”, vagy „Remélem, nem fogsz…”, vagy „Én a te korodban…”. Viszont meg kell értened valamit: a szüleid nagyon sokat tudnak nagyon sok dologról. Szinte bármiről tudnak valamit. A legtöbb szülő örömmel ad tanácsot. De mit teszel akkor, ha ezek a tanácsok minden oldalról csak úgy záporoznak rád?

A bizalom azt jelenti, hogy hiszel abban, hogy (1) a szüleid bölcsességgel rendelkeznek, amelyből te is tanulhatsz; (2) a legjobbat akarják neked; (3) Isten a szüleidet használja fel arra, hogy vezessen téged. A bizalom azt jelenti, hogy meghallgatod a szüleidet, és követed a tanácsaikat, még akkor is, ha meg vagy győződve arról, hogy tévednek, és neked van igazad.

Ha eléggé bízol a szüleidben ahhoz, hogy engedelmeskedj nekik, nagyszerű dolog fog történni. Idővel nagyobb szabadságot kapsz, mint azt valaha is képzelted. A szüleid észre fogják venni, hogy nincs szükséged pórázra ahhoz, hogy befolyásolhassák a döntéseidet.

Ellenben ha nem bízol a szüleidben, olyan vagy, mint egy veszett állat. Ha nem veszed figyelembe a tanácsaikat, olyanná válsz, mint egy kutya, amelyet meg kell kötni, ahelyett hogy azzá a fiatal felnőtté válnál, akivé lenni szeretnél. Ha a szüleid azt látják, hogy engedetlen vagy, ne lepődj meg, ha rövid pórázra kötnek. És ne siránkozz, amikor majd megpróbálod elrágni a kötelet, és úgy végzed, hogy a saját lábadba harapsz!       

Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. Tehát tanított engem, és mondá nékem: Tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolataimat, élj. (Péld 4:3-4)