GYURMA

Jaj, ne! Ne újra!

Csitt-csatt! Egy ököl elkap, megszorít minden oldalról, majd golyóvá formál.

Jaj, ne! Csak ezt ne!

Nagyon meleg van a gyurmaprésben. Előttünk a halál kapui!

Ó, ne! Ne azt a dolgot, amely úgy alakít, akárha kötélen húznának!

Hiába harcolsz, miközben egy lyukacsos, forró rácson nyomnak keresztül, és több tucat darabra vágnak – ezáltal többszörös személyiséget erőltetve ki belőled, nem beszélve a folyamatból adódó fejfájásról.

Képzeld el, hogy műanyagkéssel szednek össze, lapítanak ki és vágnak fel. Szőrszálakká változtatnak, majd egy gyurmából készült kutyára ragasztanak.

Olvasd el Gal 1:3-12 szakaszát!

Vajon melyik a megfelelő pillanat arra, hogy ellenállj a csoport nyomásának?

Nem egyedül élsz ezen a világon. Minden hely zsúfolt. Emberekbe botlasz, meglöknek. Többen összegyűlnek, majd eltaposnak. Végül elkerülhetetlen, hogy más formájúvá alakítsanak.

És? Ezt már hallottad. A szüleid, a tanáraid és a tévéreklámok kétéves korod óta azt hajtogatják neked, hogy az embertársaid eltaposhatnak.

De a csoport nyomása nem feltétlenül rossz dolog. Ha nem tartanál az emberektől, a mai napig nyilvánosan piszkálnád az orrod. Nem élhetsz a világtól elszigetelten, és legtöbbször jó dolog beilleszkedni.

De mégsem válhatsz mindazzá, aminek az emberek látni szeretnének. Legalábbis a keresztény hit területén sohasem jó, ha hagyod, hogy eltapossanak a körülötted forgó erők. Az a tény, hogy Krisztus meghalt és feltámadt érted, megbocsát neked, és megérdemli a teljes engedelmességedet, nem hagy helyet az alkudozásnak. Ugye, nem adod fel mindezt csak azért, hogy növekedj az emberek szemében?

Olykor lehetséges, hogy úgy cselekedj, beszélj, öltözködj és gondolkodj, hogy az Istennek és embereknek egyaránt tetsszen. Máskor lehetetlen. Ez döntés kérdése. De semmiképp sem egy verseny annak bizonyítására, hogy kinek a véleménye a legfontosabb.

Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. (Gal 1:10)